Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Álruhás Áldás Aranyló Fátyla
Oly sokszor elutasítjuk az áldást, mert álruhába bújik. Nem látjuk meg a csodát a nehézség mögött, a lehetőséget a veszteségben, a fejlődést a fájdalomban. Mint a szélvész, ami letarolja a régi, be...
Tovább olvasom →A Szívószeretet Rubin Vörös Fonala
Oly sokszor halljuk, hogy a szeretet feltétel nélküli kell, hogy legyen. Mintha egy egyszerű döntés lenne, egy kapcsoló, amit felkapcsolunk, és máris vakon, következetesen szeretünk. De mi történik...
Tovább olvasom →Az Irigység Sárkány Zöld Körme
A sötétzöld körmök karmolnak, marják a lelket. Az irigység nem villámcsapás, hanem lassan kúszó borostyán, ami befedi a szívet, elzárja a fényt. Emlékszem, egy virágoskertben éreztem először ezt a ...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Arany Madárka
Volt egyszer egy kislány, aki az erdő szélén lakott. Élete tele volt titkos kertekkel és elvarázsolt ösvényekkel, de ő mégsem merte soha igazán felfedezni őket. Mindig hallotta a fejében a suttogás...
Tovább olvasom →A Szótlanság Smaragd Tavai
Olyan sokszor keresünk válaszokat a világ zajában, a szavak tengerében, a mások véleményének viharában. Pedig néha a legmélyebb igazságok a csendben rejtőznek, a szótlanság smaragd tavaiban tükröző...
Tovább olvasom →Az Ébredés Türkizkék Hajnala
A türelmetlenség egy sürgető dob, mely belülről lüktet. Mintha az idő homokja túl lassan peregne, mintha az Univerzum titkos tervrajza nem a mi tempónkban bontakozna ki. Néha, a sietség vakhitétől ...
Tovább olvasom →A Félelem Porcelán Maszkja
A félelem. Milyen sok arcot ölt. Néha ott lapul a szívünk mélyén, egy apró, szinte észrevehetetlen repedésként. Máskor pedig hatalmas, torz maszkot visel, eltorzítva az arcunkat, elrejtve valódi ön...
Tovább olvasom →Az Elvárások Kristály Palotája
Az elvárások néha olyanok, mint egy ragyogó kristálypalota. Lenyűgöző a látvány, tökéletesnek tűnik minden szeglete, fényesen csillog a külvilág felé. De belül hideg van, visszhangzik az üresség, é...
Tovább olvasom →Az Elengedés Holdfény Ezüst Hídja
Oly sokszor ragaszkodunk a régihez, a megszokotthoz, mert félünk az ismeretlentől. Pedig az elengedés nem feltétlenül veszteség. Néha épp azáltal szabadulunk fel, hogy lemondunk valamiről, ami már ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyémánt Könnye
Olyan régóta cipeltem ezt a terhet, ezt a hálót, ami a szívem köré tekeredett. Minden egyes csomója egy-egy sérelem, egy-egy el nem engedett szó. Mint egy pókháló, ami befedi a lelket, és elszívja ...
Tovább olvasom →