Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elszigeteltség Kőszívű Tornya
Olyan régóta építgettem már. Tégláról téglára, minden egyes csalódás, minden elutasítás egy-egy újabb követ jelentett. Körülöttem magasodott, lassan eltakarva a napot, a fényt, a külvilágot. A Kősz...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Tejút Porhintése
A megbocsátás nem a felejtés aktusa, hanem egy varázslatos átalakulás. Képzeljétek el, hogy egy sötét, csillagtalan éjszakában bolyongtok. A sérelmek súlya, mint kövek a zsebetekben, lehúz, sötétbe...
Tovább olvasom →A Bátorság Rubin Vörös Lángja
Néha, amikor a lélek szorult helyzetbe kerül, mintha egy sötét, szűk alagútba kényszerülne, az egyetlen kiút a bátorság. Nem a vakmerőség, nem a felelőtlenség, hanem az a csendes, belső erő, amelyi...
Tovább olvasom →Az Irigység Bazaltszürke Kútja
Az irigység. Egy mély, bazaltszürke kút, melynek alján elfeledett álmok visszhangoznak. Sokáig azt hittem, idegen tőlem. Hiszen én örülök mások sikerének! Én a jót kívánom mindenkinek! Aztán egy na...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Lazúrkő Kékje
Emlékszem, gyermekként, amikor a nagymamám régi padlásán kutattam, nem az volt a célom, hogy kincset találjak. Nem aranyra, nem is ékszerekre vágytam. A porlepte dobozok mélyén megbúvó levelek, a m...
Tovább olvasom →A Változás Malachit Zöld Ösvénye
Néha, kedves Lélek, úgy érezzük, mintha egy helyben topognánk. Mintha a sors kereke beragadt volna, és mi kényszerűen néznénk egyetlen, unalmas képet. Pedig a valóság az, hogy a változás állandó, a...
Tovább olvasom →A Túlélés Fekete Obszidián Pajzsa
Néha, mélyen a lelkünk rejtekében, egy sötét kamrában lakozik a túlélés ösztöne. Nem a ragyogó, mindent legyőző hős, hanem a megsebzett vad, aki a sarokba szorulva morog, és mindent megtesz, hogy é...
Tovább olvasom →Az Énképmás Topáz Aranypora
Néha, amikor a tükörbe nézek, nem magamat látom. Hanem azt a képet, amit mások festettek rólam, az elvárások gyűjteményét, a megfelelni vágyás torz tükörképét. Mintha egy topázlap mögül tekintenék ...
Tovább olvasom →A Hit Ametiszt Pillangószárnya
Oly sokszor érezzük, mintha a hit egy távoli csillag lenne, elérhetetlenül magasan a sötét égen. Pedig valójában itt van bennünk, egy apró, összegömbölyödött hernyó, aki a sorsunk levelén táplálkoz...
Tovább olvasom →A Kisimulás Borostyán Fénye
Tudod, van az a pillanat, amikor elfáradsz a harcban. Nem a nagy, látványos csatákban, hanem abban a csendes, mindennapi küzdelemben, amit magadban vívsz. Amikor a "kell", a "muszáj&...
Tovább olvasom →