Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Igazság Ametiszt Szilánkjai
Olykor, mint egy drágakőbányász, botorkálunk a lelkünk mélyén, azt remélve, hogy tündöklő kincsekre lelünk. De ahelyett, gyakran éles szilánkokba botlunk, amik megsebzik a kezünket, a szívünket. Ez...
Tovább olvasom →A Csodálkozás Jáspis Szikrái
Emlékszem, gyermekkoromban minden nap egy új csoda volt. Egy bogár háta, a szél zúgása a fák között, a dér csillogása a fűszálakon. Valahol útközben, a felnőtté válás rögös ösvényén, ez az ámulat e...
Tovább olvasom →A Vágyakozás Rodokrozit Rögei
A vágyakozás néha úgy telepszik ránk, mint egy ködös őszi reggel. A Rodokrozit rózsaszín árnyalataival kecsegtető rögök a szívünk mélyén rejtőznek, mindegyik egy-egy beteljesületlen álmot, el nem é...
Tovább olvasom →A Hála Citrin Sugara
Néha, amikor a nap sugarai aranylóan szűrődnek be az ablakon, eszembe jut a citrin. A napfény köve. Az öröm hordozója. De vajon tényleg elég egy kristály ahhoz, hogy emlékeztessen a hálára? Azt his...
Tovább olvasom →A Remény Topáz Pillangói
Hajnal volt. A Nap első sugarai átszűrődtek a fákon, aranyporral hintve be az erdőt. Egy ösvényen haladtam, a lelkem mélyén fészkelő kétség árnya kísértett. Úgy éreztem, eltévedtem, a jövőm egy sűr...
Tovább olvasom →Az Illúziók Holdkő Palotája
Épp a Holdkő palotája felé tartok. Nem félek, pedig tudom, az illúziók épültek a falai közé. Évekig éltem itt, s minden nap a tökéletes élet tükörképét láttam magam körül. Egy ragyogó, hibátlan val...
Tovább olvasom →A Versengés Achát Árnyai
A versengés. Egy furcsa tánc ez az élet színpadán. Nem mindig nyilvánvaló, néha csak egy rezdülés, egy gondolatfoszlány, melyben a "nekem több, nekem jobban kell" óhaja bújik meg. Évekig ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Füstkvarc Köde
A reggeli köd felszállni látszik, de valami más is oszlik lassan bennem. Egy ideje érzem ezt a furcsa, szürke fátylat a gondolataim körül. A Kételkedés Füstkvarc Köde ez, mely lassan, alattomosan k...
Tovább olvasom →Az Önzés Hegyikristály Tornya
Az önzés, ez a ragyogó, de jeges hegyikristály torony. Felhőkarcolóként magasodik ki a lelkünk tájából, visszatükrözve a napfényt, de sosem engedve be azt a melegséget, ami megolvaszthatná a benne ...
Tovább olvasom →A Szeretet Labradorit Labirintusa
A szeretet. Ó, a szeretet! Nem az a lángoló, mindent elsöprő szenvedély, amiről a románcok szólnak. Nem a birtokló, önző ragaszkodás, ami falakat emel és szabadságot rabol. A szeretet, amiről én be...
Tovább olvasom →