Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Irigység Smaragdzöld Sárkánya
Egy öreg szövőmester élt a hegyek között, akinek keze alól gyönyörű, sosem látott mintájú szőttesek kerültek ki. Az emberek messze földről zarándokoltak el hozzá, hogy megcsodálják munkáit, és szer...
Tovább olvasom →Az Illúzió Lila Ködfátyla
Oly sokszor látjuk a világot torz tükrök által, melyeket saját félelmeink és elvárásaink csiszoltak tökélyre. Mint egy lila ködfátyol, az illúzió beborítja a valóságot, elrejtve előlünk az igazságo...
Tovább olvasom →A Megértés Sáfránysárga Fénye
A tegnap esti telihold alatt, miközben a kertben ültem, egy furcsa érzés fogott el. Mintha hirtelen lelassult volna az idő, és minden apró rezdülés felerősödött volna körülöttem. A tücskök ciripelé...
Tovább olvasom →Az Elengedés Zöld Jáde Hídja
Néha a legnehezebb út nem az, amit a kardunkkal vágunk át a sűrűn, hanem az, amelyiken hátrahagyjuk a régit. Lelkünk hajlamos a kapaszkodásra, mint a borostyán a falra. De mi van, ha a fal már nem ...
Tovább olvasom →A Hála Borvörös Nektárja
Olykor a mindennapok szürkesége rátelepszik a lelkünkre, mint a sűrű köd. Elfelejtjük a napsugarat, pedig ott van, csak épp nem látjuk a felhők mögött. Pedig a hála, ez a borvörös nektár, képes fel...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Rozsdabarna Bilincsei
A régi tölgyfa alatt ültem, éreztem, ahogy a gyökerei a föld mélyére kapaszkodnak, akárcsak az én gyökereim az életbe. A naplemente festékszínei megpihentek az égen, de én nem tudtam igazán gyönyör...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Szürke Köve
A kételkedés ólomszürke köve ott lapul mindannyiunk szívében, néha szinte észrevétlenül. Én is éreztem a súlyát, mikor a belső hangom, a lelkem sugallata egyértelműen mutatott egy irányt, de az elm...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Borostyán Szíve
A régi, tölgyfa asztal sarkán ültem, ahová nagyapám is ült egykor, kopott bőrkötéses könyvét olvasva. Az ő illata, a dohány és a régi papír keveréke, még mindig ott lebegett a levegőben, bár már év...
Tovább olvasom →A Szótlanság Gyöngyfehér Csendje
Volt egyszer egy kert, tele illatos virágokkal és éneklő madarakkal. A kert közepén egy kis tó tükrözte az eget. Mellette ült egy idős asszony, arcán mély ráncokkal, de szemében a végtelen bölcsess...
Tovább olvasom →A Megérdemlés Ibolyakék Köde
A tükör előtt álltam, és nem ismertem magamra. Nem a ráncaim miatt, nem a kor miatt, amit az arcomra festett az idő. Hanem azért, mert a szememben nem láttam a fényt. Azt a ragyogást, ami onnan jöt...
Tovább olvasom →