Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megérdemlés Ibolyakék Köde
A tükör előtt álltam, és nem ismertem magamra. Nem a ráncaim miatt, nem a kor miatt, amit az arcomra festett az idő. Hanem azért, mert a szememben nem láttam a fényt. Azt a ragyogást, ami onnan jöt...
Tovább olvasom →A Bizalom Óceánkék Mélysége
Néha úgy érzem, mintha egy aprócska csónakban hánykolódnék a végtelen óceánon, köröttem csak a sötétkék víztömeg, és a fejem felett a csillagok távoli, hűvös fénye. Ez a bizalom hiánya. A bizalom ö...
Tovább olvasom →A Lemondás Gyöngyház Könnye
Néha úgy érezzük, kapaszkodnunk kell. Szorosan, görcsösen, mert ha elengedjük, elveszítjük önmagunk egy darabját. Pedig a valóság az, hogy a legmélyebb gyökereink is képesek új hajtásokat hozni, ha...
Tovább olvasom →A Remény Opál Színű Hajnala
Oly sokszor érezzük úgy, mintha a remény egy távoli csillag lenne, valahol a sötét űrben, alig pislákolva. Pedig a remény nem valami külső dolog, amit keresnünk kell. A remény bennünk születik meg,...
Tovább olvasom →A Szabadság Türkiz Madártolla
Ma a szabadságról írok, erről a ragyogó, türkiz madártollról, amit mindannyian a szívünk mélyén őrzünk. Nem a kötelezettségektől való menekülésről, nem a felelősség hárításáról beszélek. Hanem arró...
Tovább olvasom →A Türelem Holdfény Szőtte Fátyla
Az idő néha olyan, mint egy zabolátlan folyó. Sodródunk az árjával, miközben türelmetlenül várjuk, hogy elérjük a kívánt célt, a végső partot. Kapkodunk, siettetünk, mintha a mi erőfeszítéseink gyo...
Tovább olvasom →A Perfekcionizmus Jeges Kristallionjai
A tükör előtt álltam, és a tükörképem visszavicsorgott. Nem volt elég. Soha nem volt elég. A tökéletesség jeges kristallionjai szúrták a szemem, minden apró hibát felnagyítva. Egy ránc a szemem sar...
Tovább olvasom →Az ítélkezés jácint bíbora árnyéka
Oly sokszor pillantunk másokra, és szívünkben egy apró, éles jégcsap képződik. Megítéljük a tetteiket, szavaikat, ruházatukat, a választásaikat. Ez a jégcsap aztán lassan, alattomosan átjárja egész...
Tovább olvasom →Az Önbecsülés Aranyfonál Hálója
A tükör néha rideg bíró. Szigorú tekintettel méri vonásaink, ítélkezik fölöttünk. De mi van, ha a tükör nem az igazságot mutatja, csupán a bennünk élő félelmek torz tükörképét? Az önbecsülés, mint ...
Tovább olvasom →A Vágy Karmazsin Selyemfonala
A vágy... nem mindig az, aminek látszik. Nem feltétlenül a birtoklás éhes szörnye, hanem néha egy karmazsin selyemfonál, ami láthatatlanul köt össze minket azzal, amivé válni szeretnénk. Emlékszem ...
Tovább olvasom →