Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lélek Ametiszt Pillanatai
Az idő folyékony arany, mondják. De a lélek számára néha inkább az ametiszt mély lila ragyogása. Megáll az idő, vagy legalábbis másképp kezd el létezni. Nem a rohanó percek, a határidők, a muszájok...
Tovább olvasom →A Szabadság Obszidián Madárkája
A bennünk lakozó szabadság vágya olyan, mint egy apró, fekete obszidián madárka, mely a szívünk mélyén fészkel. Sokáig alussza álmát, néha csak egy-egy tolla rezdül meg, mikor egy váratlan szellő b...
Tovább olvasom →A Figyelem Citrin Pillangója
Oly sokszor repülünk el az élet mellett, mint egy álmos légy a napfényes ablakon. Pedig a varázslat ott van, a kis dolgokban, a lélegzetvételnyi szünetekben. Egy citrin pillangó szállt ma az utamba...
Tovább olvasom →Az Illúziók Achát Labirintusa
Azt mondják, az illúzió csupán egy árnyék, egy torz tükörkép a valóságról. De vajon nem lehet, hogy néha szükségünk van erre a labirintusra? Egy helyre, ahol elbújhatunk a félelmeink elől, ahol a v...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Rubin Szívverése
Hajnal volt. Az ég alja bíborban izzott, mintha a kozmosz szíve dobogna. Én pedig a tükör előtt álltam, a ráncaimat számolgatva, melyek a szemem körül rajzolódtak. Minden egyes vonás, mint egy apró...
Tovább olvasom →A Változás Krizokolla Morzsái
A változás. Oly sokszor kergetjük, kívánjuk, vagy épp épp kézzel-lábbal tiltakozunk ellene. Mint a tengerparton a hullámok, folyamatosan mossa a lábunk nyomát, átrajzolja a tájat. És mi? Mi gyakran...
Tovább olvasom →A Félelem Gránát Vörös Gyökerei
Éreztem, ahogy a gyökerek mélyre hatolnak, átfonják a lábamat, majd az egész lényemet. Nem a földből nőttek, hanem a félelemből. Gránátvörös indáik egyre szorosabban szorítottak, táplálva az aggódá...
Tovább olvasom →A Hamisság Hematit Álarcai
Olyan sokszor rejtőzünk álarcok mögé. Nem azért, mert gonoszak vagyunk, hanem mert félünk. Félünk megmutatni a sebezhető, tökéletlen énünket. A hematit álarc hideg, súlyos, de biztonságos. Elrejti ...
Tovább olvasom →A Magány Opál Szirmainak Fénye
A magány – sokan űzik, kerülik, átkozzák. Pedig néha, mint egy finom opál, a fény minden színét hordozza magában, csak türelemmel kell néznünk. Nem a társ hiánya a lényeg, hanem a kapcsolódás lehet...
Tovább olvasom →Az Egység Ónix Visszaverődései
Volt egyszer egy eldugott kis falu a hegyek között, ahol az emberek szívében mély szakadék húzódott. Nem a harag, nem a gyűlölet, hanem a láthatatlan fal, ami az embereket elkülönítette egymástól –...
Tovább olvasom →