Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kontroll Smaragd Ketrece
Oly sokáig hittem, hogy az életem irányítása a kezemben van. Pontosabban, a kontroll smaragd ketrecében. Azt gondoltam, ha mindent kiszámítok, megtervezek, előre látok, akkor elkerülhetem a fájdalm...
Tovább olvasom →A Kételkedés Obszidián Barlangja
Olykor, a lélek eltéved az önmaga által vájt obszián barlangban. A Kételkedés sötét, visszhangzó termeiben bolyong, ahol minden fényforrás – a hit, a remény, a szeretet apró lángjai – vibrál és gye...
Tovább olvasom →A Remény Kánya Tollpihéje
A konyhaablak előtt álltam, a novemberi szél cibálta a kopár ágakat. A természet látszólag feladta, behúzódott a tél dermedtségébe. Én is valami hasonló bénultságot éreztem. Egy régóta dédelgetett ...
Tovább olvasom →A Megértés Gyémánt Csilláma
Egy ideje már furcsa nyomást érzek. Mintha egy láthatatlan kéz finoman, de kitartóan szorítaná a mellkasomat. Nem fáj, inkább csak emlékeztet valamire, amiről nem tudom, mire kellene emlékeznem. Az...
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyöngyház Könnycseppje
A folyóparton ültem, a lábam a hűvös vízbe lógattam. Néztem a hömpölygő ár felé, ahogy magával ragadja a lehullott faleveleket, a letört ágakat. Vajon ők is félnek? Vajon ők is kapaszkodnak, mielőt...
Tovább olvasom →Az Illúzió Selyem Fátyla
Néha, mint egy finom, selyem fátyol, úgy borul ránk az illúzió. Nem gonosz szándékkal teszi, csupán védelmezni akar. Megóv a rideg valóságtól, a fájdalmas felismerésektől. Egy ideig szép, rózsaszín...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Boróka Illatú Köpenye
Oly sokáig kerestem a tökéletességet, magamban és másokban is. Mintha egy láthatatlan mérce feszülne bennem, folyamatosan ítélkezve, minősítve. Azt hittem, ha minden hibát kijavítok, ha minden hián...
Tovább olvasom →A Tett Halvány Lila Párlata
Oly sokszor tervezzük meg az életet, gondosan felvázolva az egyes lépéseket, mintha egy sakktáblán mozgatnánk a bábukat. Ám az univerzum nem mindig hajlandó a mi szabályaink szerint játszani. Amiko...
Tovább olvasom →A Bizalom Tavaszi Napfényfoltja
Mielőtt a tavasz végleg átadná a helyét a nyárnak, egy utolsó, gyengéd napsugár érintett meg a parkban, ahol ültem. Figyeltem a mókust, ahogy óvatosan, apró léptekkel közelítette meg a tőlem elejte...
Tovább olvasom →A Szív Tükrének Aranyló Repedései
A ragaszkodás néha olyan, mint egy gyönyörű tükör, amiben saját magunk idealizált képmását látjuk. Tükrözi a vágyainkat, az elvárásainkat, mindazt, aminek szerintünk lennünk kellene. És amikor ez a...
Tovább olvasom →