Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megbocsátás Gyöngyház Cseppjei
A tükörbe nézek, és a szememben látom az összes el nem engedett sérelmet. Apró, szürke foltok, melyek elhomályosítják a tekintetemet, elzárják a szívemet. Mint egy régi sebhely, mely újra és újra f...
Tovább olvasom →A Kontroll Jáde Ketrece
A Jáde hűvös simaságán futottam végig ujjammal. Szépséges kő, a harmónia és a bölcsesség jelképe. Mégis, ma valami szorító érzést keltett bennem. Mintha nem a harmóniát, hanem éppen annak ellenkező...
Tovább olvasom →A Döntés Jáspis Kockázata
A döntés súlya néha elviselhetetlennek tűnik. Mintha egy hatalmas jáspis kockát tartanánk a kezünkben, minden oldala más lehetőséget, más utat mutat. És mi, a kockavetők, tétovázunk. Vajon melyik i...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Krizopráz Ösvénye
Az utam egy elágazáshoz ért. Mindkét irány látszólag egyforma, sűrű köd burkolja őket. Már napok óta itt állok, és nem merek választani. Félek a rossz döntéstől, a tévedéstől, a csalódástól, ami ta...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borostyán Madarai
Az elfogadás néha olyan, mint egy elhagyott fészek. Üres, hideg, és a madarak, akik benne éltek, rég tovarepültek. Nézzük a fészek gyenge nádszálait, a ragasztó sarat, és siratjuk az elveszett mele...
Tovább olvasom →A Remény Borostyán Nektárja
A remény... oly könnyen összetévesztjük a vágyaink tükröződésével. Pedig a valódi remény nem egy délibáb a sivatagban, hanem egy borostyáncsepp a szívünk mélyén. Egy édes, ragacsos, nehezen elenged...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ezüst Szövevénye
Vajon hány elveszett gondolat rejtőzik a kételkedés ezüstszövevényében? Egyik éjjel, ahogy a Hold a Skorpió jegyében járva átszőtte az álmom, egy apró, szürke madárka repült az ablakomhoz. Csőrében...
Tovább olvasom →A Türelem Lazúrkék Tengeröble
Olykor a türelmetlenség fullasztó szeleként hasít át a napjaimon. Mintha egy láthatatlan kéz sürgetne, mintha minden pillanat elveszett lehetőség lenne. Figyelem magam: kapkodó mozdulatok, befejeze...
Tovább olvasom →A Bizalom Angyalszárnyának Pora
Olykor, mint egy sűrű köd, telepszik ránk a kétely. Nem a világban, hanem belül. A saját erőnkben, a döntéseinkben, abban, hogy képesek vagyunk-e a helyes úton járni. Mintha valami apró, szürkés po...
Tovább olvasom →A Megértés Holdkő Kapui
Oly sokszor vádoljuk a másikat, mert nem ért minket. Látjuk a saját igazunkat, a saját fájdalmunkat, a saját jó szándékunkat, és elvárjuk, hogy a másik is lássa. De vajon mi megpróbáltuk-e az ő sze...
Tovább olvasom →