Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megbocsátás Gyöngyház Kapui
Éreztem, ahogy a nap sugarai megsimogatják az arcom, miközben a tengerparton sétáltam. A hullámok ritmusa, a sirályok kiáltásai mind a béke érzését hozták. Mégis, a szívemben egy apró, szúrós tüske...
Tovább olvasom →Az Elengedés Holdfény Szárnyai
Néha azt hisszük, a szeretet azt jelenti, hogy kapaszkodunk. Tartjuk, ami a miénk, nehogy elveszítsük. De a valódi szeretet, a lélek mélyéről fakadó, a szabadságot adja. Hagyja, hogy a másik szárny...
Tovább olvasom →A Feladás Lila Ködfátyla
A feladás. Milyen könnyű kimondani, milyen nehéz megélni. Olyan, mint egy lila ködfátyol, ami lassan, alattomosan kúszik be az életünkbe. Nem hirtelen ránt magával, hanem finoman lebeg körénk, elsz...
Tovább olvasom →A Kitartás Krizokolla Zöldje
A krizokolla, ez a mélyzöld, márványos kő, sokszor a kitartás és a remény köveként emlegetik. Eszembe jut egy idős kertész, akinek a kertje egy kopár, sziklás domboldalon terült el. Mindenki bolond...
Tovább olvasom →A Bizalom Türkizkék Forrása
A bizalom… olyan törékeny, mint egy kék pillangó szárnya. Könnyen összegyűrődik, ha nem vigyázunk rá. Sokáig hittem, hogy a bizalom egy vak ugrás a sötétbe, egy kockázatos játék, ahol a tét a szívü...
Tovább olvasom →A Félelem Suttogó Bazalt Pillérei
Olykor, mintha bazaltoszlopok nőnének ki a lelkem mélyéről. Sötétek, hidegek, és mindegyik egy-egy félelmünk suttogását visszhangozza. A félelem, hogy nem vagyunk elég jók, hogy szerethetetlenek va...
Tovább olvasom →Az Ítélet Ametiszt Jégcsapjai
Oly sokáig tartottam magam fogva az ítélkezés jeges birodalmában. A világot apró, kemény darabokra zúztam, mindenkit és mindent bemérve, minősítve. Észrevettem a hibákat, a hiányosságokat, a tökéle...
Tovább olvasom →Az Elvárások Ólomkristály Tornya
Az elvárások… Ólomkristályból épült tornyok, melyek saját elménk szülöttei. Finoman csiszoltak, áttetszőek, mégis súlyosak, dermesztőek. Beléjük zárjuk magunkat, vagy ami még rosszabb, szeretteinke...
Tovább olvasom →A Lélek Pillangóvá Válása
Volt egyszer egy hernyó, aki a maga kicsiny világában élt, a zöld levél biztonságában. Nem tudta, mi vár rá, csak azt, hogy napról napra ennie kell, hogy életben maradjon. Érezte, valami hiányzik, ...
Tovább olvasom →A Szív Labirintusának Aranypora
Elveszettnek érezted már magad valaha a saját szívedben? Mintha egy végtelen labirintus kanyarulatai között bolyonganál, ahol minden egyes fal a múlt emlékeivel van kirakva, minden egyes sarok egy ...
Tovább olvasom →