Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kontroll Jáde Ketrecének Rácsai
Olyan sokáig hittem, hogy a kontroll az erőm. Mintha a dolgok irányítása, a tervek betartása, a váratlan események minimalizálása lenne a kulcs a boldogsághoz. Évekig építettem ezt a jáde ketrecet ...
Tovább olvasom →A Büszkeség Füstkvarc Tornya
Évekig építettem. Szilárd alapokra, a saját igazam köveiből. Minden téglát a saját erőmmel faragtam, minden illesztést a saját tudásommal helyeztem a helyére. Lassan, de biztosan magasodott az égre...
Tovább olvasom →A Remény Sugárzó Topáz Szikrája
A Remény... Sokszor lebecsüljük. Mintha valami naiv, gyermeteg dolog lenne, ami nem való a felnőtt, a próbatételeken edzett szívbe. Pedig a Remény nem más, mint a belső fényünk legtisztább esszenci...
Tovább olvasom →A Türelem Holdkő Kapuja
Hajlamosak vagyunk azt hinni, a türelem passzív várakozás, holott valójában az aktív elfogadás művészete. Néha, mint az úton lévő vándor, eljutunk egy Holdkő kapuhoz. Fénye gyönyörű, hívogató, de a...
Tovább olvasom →A Szeretet Rózsakvarc Kertje
Olyan sokat hallunk a feltétel nélküli szeretetről, a ragaszkodásmentes odaadásról, ám a valóságban sokszor telehintjük a szívünk kertjét apró, szinte láthatatlan tövisekkel. Azt hisszük, szeretünk...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Smaragd Pillangója
A kert végében álltam, figyelve a naplementét. Mars tüze még égett bennem, régi sérelmek lángoltak, egy el nem engedett harag sötét árnyéka borult a lelkemre. Éreztem, hogy ez a mérgező emóció belü...
Tovább olvasom →A Bátorság Zafír Kék Szikrája
Sokan azt hiszik, a bátorság a félelem hiánya. Pedig épp ellenkezőleg: a bátorság a félelem jelenléte ellenére való cselekvés. A bátorság nem egy páncél, ami megvéd a sebezhetőségtől, hanem egy szi...
Tovább olvasom →A Rettegés Krizokolla Zöld Árnyai
A krizokolla, ez a zölden márványozott kő, a béke és a nyugalom hordozója. De mi van akkor, ha a krizokolla zöldje nem a harmóniát, hanem a rettegés árnyait tükrözi? Egy régmúlt emléke dereng fel. ...
Tovább olvasom →A Derű Borostyán Színű Csendje
Mindig is nehezemre esett a derű. Nem a felszínes vidámság, az könnyen ment. Hanem az a mély, gyökerekkel kapaszkodó, borostyán színű csend, ami akkor is megmarad, ha vihar tombol a szívemben. Azt ...
Tovább olvasom →Az Igazság Türkiz Suttogása
A tükör előtt álltam, és nem a saját arcomat láttam. Egy álarcot, amit évek alatt formáltam magamon. Egy álarcot, ami védett a fájdalomtól, a sebezhetőségtől, a valódi énemtől. Elrejtettem a világ ...
Tovább olvasom →