Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Borostyánszínű Nektárja
Oly sokszor zárjuk el magunkat a bizalomtól, mintha egy óvatlan pillanatban kiömlő méreg lenne, mely megfertőzi lelkünk tisztaságát. Pedig a bizalom nem gyengeség, hanem az erő forrása, az a borost...
Tovább olvasom →Az Igazság Jáde Zöld Lángja
A hazugság, mint a köd, képes mindent elfedni. Először csak egy aprócska fátyol, majd sűrű, átláthatatlan masszává válik, ami eltorzítja a valóságot, és csapdába ejti a lelket. Észrevétlenül épít f...
Tovább olvasom →A Magány Ezüst Harmatcseppjei
A magány, sokak szemében kietlen pusztaság, ahol a szív szomjazik, és a lélek árnyékban kuporog. Pedig a magány nem feltétlenül a hiány szinonimája. Néha a legmélyebb csendben, a legelhagyatottabb ...
Tovább olvasom →A Félelem Szürke Selyemgubója
Éreztem, ahogy a félelem szürke selyemgubóként fonja be a szívemet. Nem volt hirtelen jövő, villámcsapásszerű rémület, hanem egy lassú, alattomos burjánzás. Egy pókfonálként szőtt háló, ami bénítot...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Tűzkő Szikrái
Néha azt hiszem, a lelkesedés egy elfeledett nyelv. Mintha a szívünk mélyén lapuló tűzkővel már nem mernénk egymásnak szikrát adni. Pedig emlékszem, gyerekkoromban minden percben ott lüktetett. Egy...
Tovább olvasom →A Hiány Lila Akácvirágai
A hiány. Furcsa virág, mely akkor nyílik legszebben, mikor a kert legelhagyatottabb. Évekig takartam, fojtottam, mintha valami szégyellnivaló seb lenne. Pedig a hiány nem seb, hanem egy űr – egy űr...
Tovább olvasom →A Kontroll Gránitketrecének Rácsai
Olyan régóta éltem a biztonság illúziójában, hogy már el is felejtettem, milyen a szél szárnyán repülni. A kontroll gránitketrecének rácsait én magam építettem, kő kövön, félelemből és megszokásból...
Tovább olvasom →A Levegő Sóhajának Tanítása
Mindig is irigyeltem a fák rugalmasságát. Ahogy meghajolnak a szélben, de sosem törnek el. Mi, emberek, gyakran merevek vagyunk, ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez, a saját igazunkhoz, még akko...
Tovább olvasom →A Remény Suttogó Tengeri Csillagai
A kétség ködbe burkolta a lelkem partjait. Úgy éreztem, elvesztem a végtelen, sötét óceánban, ahol a hullámok a félelmeimet hordozzák. Minden egyes nap, minden egyes lélegzetvétel egyre nehezebbé v...
Tovább olvasom →A Vágy Olajzöld Labirintusa
Néha, mintha egy olajzöld labirintus mélyén bolyonganék, a vágyak szűk ösvényein. Minden kanyarban egy újabb tükörkép: sikeresebb, boldogabb, teljesebb én. És ahogy rohanok, hogy elérjem a labirint...
Tovább olvasom →