Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Éberség Krizantémának Szirmai
Azt mondják, a legnagyobb illúzió, hogy azt hisszük, van időnk. Rohanunk egyik feladatról a másikra, a jövőbe vetett reményeinket kergetve, közben pedig elszalasztjuk a virágot, ami az orrunk előtt...
Tovább olvasom →A Jelen Kék Madarai
Volt egyszer egy idős kertész, aki arról volt híres, hogy sosem nézett vissza a múltba és sosem tervezett a jövővel. Minden napját a jelenben élte meg, a virágok öntözésével, a gyomok eltávolításáv...
Tovább olvasom →A Sajnálat Ólom Pillangói
A sajnálat… ólom pillangók röpködnek a szív felett, szárnyaik lassan, fáradtan vernek. Nem szárnyalnak, nem visznek új tájakra, csupán a múlt ködös, homályos kertjében időznek. Ott ahol a "mi ...
Tovább olvasom →Az Egység Patinás Bronzharangja
Hallottad-e már az egység harangját? Nem a templomtoronyban, vagy a város főterén keresd, hanem a szíved mélyén. Ott rejtőzik, patinás bronzból öntve, bevonva a különállás porával. Pedig szólhatna,...
Tovább olvasom →A Megérzés Indigo Fátyla
Oly sokszor elhangzik a bölcsesség, hogy hallgass a szívedre. De mi van akkor, ha a szív zajos, tele van félelemmel, vágyakkal, sérelmekkel? Hol találjuk meg azt a finom, indigókék fátyolt, ami a v...
Tovább olvasom →A Sorsfonó Szálának Tánca
Oly sokszor érezzük, hogy az életünk egyenes vonalban halad, mintha előre megírt forgatókönyv szerint élnénk. Pedig a valóság sokkal inkább egy szövőszékhez hasonlít, ahol a sors fonala ide-oda cik...
Tovább olvasom →Az Önismeret Gyémánt Csiszolatai
Azt mondják, a valódi bölcsesség forrása nem a könyvekben, hanem a saját szívünkben rejlik. De a szív olykor olyan, mint egy barlang, melynek mélyén az önismeret kristályai rejtőznek, még csiszolat...
Tovább olvasom →A Türelem Aranyló Méhkasa
A türelem néha olyan messzinek tűnik, mint a csillagok fénye egy felhős éjszakán. Pedig ott van, csak nem látjuk. Nem értjük, hogy a méz nem azonnal cseppen az ajkunkra, hanem a méhek szorgos munká...
Tovább olvasom →Az Idő Homokórájának Szemei
Éreztem már, ahogy az idő szétfolyik, mint a méz a nyári napon, és azt is, ahogy éles, szilánkos jéggé fagy bennem a jelen pillanat. De az idő igazi arcát akkor pillantottam meg, amikor egy régi, p...
Tovább olvasom →A Kötődés Bíbor Fogsága
Néha a szeretet legszebb virágai is mérgező gyökereket növeszthetnek. A kötődés – az a mély, bensőséges szál, ami két lelket összeköt – válhat a szabadságunk ellenségévé, egy bíbor színű fogsággá. ...
Tovább olvasom →