Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megalkuvás Rozsdabarna Bilincsei
A régi tölgyfa alatt ültem, éreztem, ahogy a gyökerei a föld mélyére kapaszkodnak, akárcsak az én gyökereim az életbe. A naplemente festékszínei megpihentek az égen, de én nem tudtam igazán gyönyör...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Szürke Köve
A kételkedés ólomszürke köve ott lapul mindannyiunk szívében, néha szinte észrevétlenül. Én is éreztem a súlyát, mikor a belső hangom, a lelkem sugallata egyértelműen mutatott egy irányt, de az elm...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Borostyán Szíve
A régi, tölgyfa asztal sarkán ültem, ahová nagyapám is ült egykor, kopott bőrkötéses könyvét olvasva. Az ő illata, a dohány és a régi papír keveréke, még mindig ott lebegett a levegőben, bár már év...
Tovább olvasom →A Szótlanság Gyöngyfehér Csendje
Volt egyszer egy kert, tele illatos virágokkal és éneklő madarakkal. A kert közepén egy kis tó tükrözte az eget. Mellette ült egy idős asszony, arcán mély ráncokkal, de szemében a végtelen bölcsess...
Tovább olvasom →A Megérdemlés Ibolyakék Köde
A tükör előtt álltam, és nem ismertem magamra. Nem a ráncaim miatt, nem a kor miatt, amit az arcomra festett az idő. Hanem azért, mert a szememben nem láttam a fényt. Azt a ragyogást, ami onnan jöt...
Tovább olvasom →A Bizalom Óceánkék Mélysége
Néha úgy érzem, mintha egy aprócska csónakban hánykolódnék a végtelen óceánon, köröttem csak a sötétkék víztömeg, és a fejem felett a csillagok távoli, hűvös fénye. Ez a bizalom hiánya. A bizalom ö...
Tovább olvasom →A Lemondás Gyöngyház Könnye
Néha úgy érezzük, kapaszkodnunk kell. Szorosan, görcsösen, mert ha elengedjük, elveszítjük önmagunk egy darabját. Pedig a valóság az, hogy a legmélyebb gyökereink is képesek új hajtásokat hozni, ha...
Tovább olvasom →A Remény Opál Színű Hajnala
Oly sokszor érezzük úgy, mintha a remény egy távoli csillag lenne, valahol a sötét űrben, alig pislákolva. Pedig a remény nem valami külső dolog, amit keresnünk kell. A remény bennünk születik meg,...
Tovább olvasom →A Szabadság Türkiz Madártolla
Ma a szabadságról írok, erről a ragyogó, türkiz madártollról, amit mindannyian a szívünk mélyén őrzünk. Nem a kötelezettségektől való menekülésről, nem a felelősség hárításáról beszélek. Hanem arró...
Tovább olvasom →A Türelem Holdfény Szőtte Fátyla
Az idő néha olyan, mint egy zabolátlan folyó. Sodródunk az árjával, miközben türelmetlenül várjuk, hogy elérjük a kívánt célt, a végső partot. Kapkodunk, siettetünk, mintha a mi erőfeszítéseink gyo...
Tovább olvasom →