Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Harag Méregzöld Sárkánya
A harag, ez a méregzöld sárkány, sokszor váratlanul csap le ránk. Nem jön bejelentkezve, hanem egy hirtelen pillanatban, egy sértés, egy igazságtalanság, egy csalódás hatására feltámad bennünk. Ére...
Tovább olvasom →A Döntés Zafír Keresztútja
A döntés pillanata olyan, mint egy éjszakai zafír kereszteződés, ahol a lehetőségek csillagai hol fényesen ragyognak, hol pedig rejtve maradnak a sötétség mélyén. Egyik út sem feltétlenül jobb vagy...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Borvörös Rózsalángja
A vén kertész, Eufémia, sosem értette a modern világ rohanását. Ő még a hold járásához igazította a vetést, és a csillagokból olvasta ki a jövőt. Egyik este, mikor a telihold ezüst fénye bevilágíto...
Tovább olvasom →A Bizalom Aranyhíd Íve
A bizalom… egy törékeny híd, aranyból szőtt ív, mely két lélek között ível át a kétségek mély szakadékán. Olyan, mint a reggeli harmatcsepp a pókhálón – gyönyörű, de egyetlen rossz mozdulat, egyetl...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ködkvarc Fátyla
A kételkedés fátyla néha olyan sűrű, hogy elhomályosítja a legfényesebb csillagokat is bennünk. Mintha egy ködkvarc kristályába zárnánk a lelkünket, annak hideg, opálos zárványai között bolyongva. ...
Tovább olvasom →A Hiány Topáz Napfonata
A hiány. Sokszor érezzük, egy lyuk a mellkasunkban, egy árnyék, ami elkísér bennünket. Nem feltétlenül valaki hiánya ez, hanem valami, ami bennünk kéne legyen, egy darabka önmagunk, amit elveszettn...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Gyöngyharmatcseppjei
Lélek, hallottad már a csendben suttogó igazságot, mely szerint a legmélyebb erő a látszólagos gyengeségben rejlik? A kiszolgáltatottság érzése, az a finom, áttetsző fátyol, mely néha beborítja lén...
Tovább olvasom →Az Igazság Jáspis Vörös Fénye
Olykor, a legmélyebb belső utazásaink során, eltévedünk a saját magunk által szőtt illúziók labirintusában. Keressük a fényt, de a szemünk megszokta a sötétséget, és a jáspis vörös fényét, ami az i...
Tovább olvasom →Az Elengedés Borostyán Arany Kapuja
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, borostyánnal befutott kapu előtt állnék. Tudom, hogy a kapu mögött ott vár rám valami új, valami csodálatos. De a borostyán, az maga a ragaszkodás – a régihez, ...
Tovább olvasom →A Remény Smaragdzöld Hajnala
A cinizmus szürke köpenye nehéz súlyként telepedett a szívemre. Mindenhol csak a rosszat láttam, a hibákat, a hiányt. Már-már elfelejtettem, hogy létezik fény, hogy létezik valami szép ebben a vilá...
Tovább olvasom →