Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Csend Tengerkék Kagylóhéja
A világ zajában, a szavak pergőtüzében hajlamosak vagyunk elfelejteni a csend gyógyító erejét. Pedig a csend nem üresség. A csend tengerkék kagylóhéj, melybe, ha elég hosszan hallgatózunk, belemerü...
Tovább olvasom →A Magány Holdkő Fehér Szárnyai
A magány. Sokan űzik, kerülik, félnek tőle. Pedig a magány nem feltétlenül ellenség. Lehetőség. Egy holdkő fehér szárnyain szálló út a bensőnk legmélyére. Nem az elszigeteltség fullasztó érzéséről ...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Szürke Homálya
A megalkuvás… egy lágy eső, ami észrevétlenül áztatja át a lelkünket. Nem hirtelen zivatar, ami megtisztít és felráz, hanem egy csendes, szürke homály, ami elnyeli a színeinket. Emlékszem, egy régi...
Tovább olvasom →A Figyelem Lila Ametiszt Virágai
A figyelem... milyen könnyen elillan, mint a nyári szellő a virágoskertben. Pedig ott rejlik benne a kulcs, a jelen pillanat esszenciája, a kapcsolat önmagunkkal és a világgal. Gyakran úgy kapkodun...
Tovább olvasom →A Félreértés Opál Szivárványai
Néha, azt hiszem, vakon tapogatózunk egy ködös szobában. A szavak elhangzanak, de a jelentésük elcsúszik, mint az olaj a vízen. Látjuk a másikat, de a valóságot eltorzítja a saját félelmeink, vágya...
Tovább olvasom →A Kételkedés Amellettiszta Köde
Ma reggel, ahogy a nap első sugarai átszűrődtek a függönyön, egy különös érzés fogott el. Olyan volt, mintha egy sűrű, amellettiszta köd ereszkedett volna a lelkemre, elfedve a korábban oly tisztán...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Karneol Lángja
A lelkesedés… Olyan tünékeny tud lenni, mint a nyári zápor utáni szivárvány. Egy pillanatra felragyog, mindent átfest a maga vibráló színeivel, aztán mintha sosem lett volna, eltűnik a szürke hétkö...
Tovább olvasom →Az Irigység Zöld Malachit Álca
A zöld malachit kövek sokszor gyönyörűek, mély színük vonzza a tekintetet, de óvatosságra intenek. Épp ilyen az irigység. Nem mindig gonosz, néha csak egy finom árnyalat, egy pillanatnyi sóvárgás m...
Tovább olvasom →A Kritika Kígyózó Agát Tekintete
Olykor, észrevétlenül kúszik be az elménkbe a kritika kígyózó agát tekintete. Nem a konstruktív építkezés, hanem a lebontó ítélkezés sötét árnya ez. Legyen szó önmagunkról vagy másokról, a kritika ...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Borostyán Szilánkjai
Ébredés. A nap sugarai aranyló por formájában szűrődnek át a függönyön. Tudom, hogy valami fontosra kellene emlékeznem, valami, ami egész napra keretet adhatna, de a gondolataim, akár a borostyánba...
Tovább olvasom →