Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Tehetetlenség Opál Szürkülete
Néha úgy érzem, mintha egy opál belsejébe zárva léteznék. Színes, káprázatos világ, ám mégis fogoly vagyok benne. Ez a tehetetlenség, a pillanat, mikor tudom, látom a megoldást, az utat, mégsem bír...
Tovább olvasom →A Büszkeség Aranyketrecének Rabsága
A hajnali Nap első sugarai aranyporral hintették be a szobám, ám a lelkem mélyén mégis sötétség tanyázott. Tegnap este… Tegnap este szavaim olyanok voltak, mint a jégcsapok, hidegek és élesek. A bü...
Tovább olvasom →A Hála Ametiszt Szívverése
Néha, a mindennapok szürke fátylán át, elfelejtünk észrevenni azt a csodát, ami körülvesz minket. Pedig ott van, a legapróbb dolgokban is: a reggeli napfényben, egy kedves szóban, egy virág illatáb...
Tovább olvasom →A Reményhold Tejút Szilánkjai
Volt egyszer egy aprócska reménycsillag. Nem ragyogott olyan fényesen, mint a többiek, sőt, néha alig pislákolt. A többi csillag, hatalmas, büszke égitest, gyakran el is feledkezett róla. Azt mondt...
Tovább olvasom →A Magány Gyöngyház Kagylóhéja
A magányt sokan büntetésként élik meg, sivatagi szélként, ami kiszárítja a lelket. Én azonban megtanultam hallgatni a gyöngyház kagylóhéjban rejlő üzenetét. Amikor az ember eltávolodik a zajtól, a ...
Tovább olvasom →A Megbánás Perlmutter Könnye
A nap lenyugvóban volt, aranyfényével befestve a tenger mozdulatlan tükrét. Én pedig ott ültem a parton, érezve a hűvös homokot a talpam alatt, és a szívemben egy mély, szinte elviselhetetlen súlyt...
Tovább olvasom →A Megítélés Ónix Árnyéka
A tükör nem hazudik, mondják. De vajon mit tükröz, ha a szem, amely belenéz, már eleve ferde? Az elmém néha egy görbe tükörház, ahol mindenki torz, groteszk árnyéka önmagának. A bolti pénztáros las...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragd Szögesdrótja
Az irigység… oly finom, oly alattomos. Nem ordít, mint a harag, nem bénít, mint a félelem. Csendben kúszik be a szívünkbe, mint egy smaragd szögesdrót, látszólag értékes, mégis szorít, sebez. Emlék...
Tovább olvasom →A Harag Karneol Lángjainak Játéka
A harag. Sokáig elkerültem, mintha valami fertőző betegség lenne, ami beszennyezheti a lelkemet. Azt hittem, a spirituális úton járónak mindig kedvesnek, türelmesnek, mosolygósnak kell lennie. De a...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Akvamarin Hullámai
A bizonytalanság néha úgy mos át minket, mint egy hűvös akvamarin hullám. Nem az a vad, mindent elsöprő cunami, hanem a csendesebb, alázatosabb, ami lábujjhegyen lopózik be az életünkbe. Érezzük a ...
Tovább olvasom →