Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Harag Karneol Viharfelhői
A harag. Milyen könnyen lobban fel bennünk, mint száraz avar a nyári napon. És milyen nehéz megfékezni, mikor már tombol, mint egy pusztító vihar. Ma reggel a karneol köveimet néztem, ahogy a napfé...
Tovább olvasom →A Felismerés Aventurin Szikrái
Néha, mintha fátyol borulna a szívünkre. Nem a fájdalom fátyla ez, nem is a félelem köde. Valami sokkal alattomosabb: a megszokás szürke leple. Évekig élhetünk egy illúzióban, egy hamis képben, ami...
Tovább olvasom →Az Illúzió Lepidolit Álmai
Oly sokszor ringatjuk magunkat álmokba, olyan édes, hamis biztonságba. Lepidolitnak hívják ezt a követ, ami ezeket az álmokat szőtteti velünk. Azt suttogja: "Minden rendben lesz. Nem kell vált...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Obszidián Pillantása
Olykor azt hisszük, mindent tudunk. Bezárkózunk a saját kis igazságainkba, falakat emelünk magunk köré a megszokás tégláiból. Pedig a valóság sokkal szövevényesebb, rejtélyesebb, mint azt valaha is...
Tovább olvasom →A Kötődés Rubin Vörös Fonala
A kötődés. Egy rubin vörös fonal, mely láthatatlanul szövi át életünket, összekötve minket emberekkel, helyekkel, emlékekkel. Gyakran érezzük áldásnak, melegségnek, egy biztonságos kikötőnek a hábo...
Tovább olvasom →A Felelősség Szodalit Barlangja
Olykor a lélek eltéved egy sötét barlangban. A falak szodalitból vannak, mély indigókékben játszanak, suttogva a felelősség szavát. Nem a mindennapi teendőkről szól ez, hanem arról a súlyról, amit ...
Tovább olvasom →A Fájdalom Hópehely Gyémántja
Néha azt hisszük, a fájdalom csak egy sötét, jeges börtön, ahonnan nincs szabadulás. Pedig a fájdalom, ha mélyen belenézünk, olyan, mint egy hópehely: minden egyes darabja egyedi, megismételhetetle...
Tovább olvasom →A Türelem Ametiszt Csendje
Olykor a Lélek türelmetlensége olyan, mint a tomboló szélvihar. Mindent azonnal akarunk, a válaszokat, a megoldásokat, a beteljesülést. Mintha egy láthatatlan versenyfutásban vennénk részt, ahol a ...
Tovább olvasom →A Bizalom Lazúr Kék Hídja
Olykor az élet egy mély szakadék, mely két partot választ el: a jelenünk kényelmes, megszokott oldalát, és a jövő ismeretlen, de potenciálisan gazdagabb vidékét. A félelem ködbe burkolja a távolabb...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borostyánfa Gyökerei
Évekig néztem a borostyánfát a kertemben. Erős, szívós, de gyökerei mindig is a betonon kívül, a felszínen tekeregtek. Bosszankodtam, mert azt hittem, hogy gyenge, hogy bármikor kidőlhet. Pedig nem...
Tovább olvasom →