Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Irigység Smaragd Pókhálója
A parkban sétáltam, a Nap éppen aranyporral szórta meg a fákat. Megpillantottam egy idős nőt, aki a padon ült, és egy fiatal pár boldog nevetését figyelte. Arcán árnyék suhant át, valami szívszorít...
Tovább olvasom →A Belátás Zafír Tükre
Az önámítás finom szövete néha olyan vastagra fonja magát körénk, hogy a valóság szikrái alig-alig szűrődnek át rajta. Évek telnek el, s mi élünk a saját magunk által kreált világban, melyben a hib...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Akvamarin Könnyei
A tehetetlenség… egy alattomos érzés. Nem olyan, mint a félelem, ami hirtelen lecsap és lebénít. Nem is olyan, mint a harag, ami forró vörössel perzsel fel. A tehetetlenség hűvös, kékeszöld. Mint a...
Tovább olvasom →Az Önbeteljesítés Topáz Katedrálisa
Az önbeteljesítés sokszor egy távoli, ragyogó katedrálisnak tűnik, melynek topázablakain átszűrődő fényben fürdik az élet. Azt hisszük, oda kell eljutnunk, meg kell másznunk a tornyait, be kell jár...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Borostyán Könnyei
A borostyán, a fák könnye. Ősi gyanta, mely magába zárja a múlt parányi titkait, rovarokat, növényi töredékeket, s néha, úgy érzem, a legmélyebb kiszolgáltatottságunk emlékeit is. Mert mi is a kisz...
Tovább olvasom →A Harag Hematit Ketrecének Rácsai
A harag… egy nehéz, vörös köpeny, mely ólomsúlyként húzza le a vállakat. A hematit köve, melyben a föld mélye forrong, éppúgy magában hordozza a teremtő erőt, mint a pusztítót. Látom magam előtt a ...
Tovább olvasom →A Döntés Onyx Keresztútjai
Az Onyx hideg, mély feketesége néha a döntések terheként nehezedik ránk. Ott állunk a kereszteződésben, a szél süvít körülöttünk, és a lehetséges utak mindegyike sötétbe vész. Nem látjuk a végét, c...
Tovább olvasom →A Túlterheltség Füstkvarc Burája
Éreztem, ahogy a Füstkvarc burája egyre szűkebbé válik körülöttem. Ezt a követ védőpajzsként szoktam használni, amikor túl sok impulzus ér, amikor a világ zajai szinte megbénítanak. Most azonban fo...
Tovább olvasom →A Türelem Citrin Napfonata
A türelem néha olyan, mint egy citrin: eleinte hideg, rideg kődarabnak tűnik a zsebünkben. De ahogy napról napra, évről évre hordozzuk, ahogy a bőrünk melegíti, a gondolataink érintik, úgy kezdi ki...
Tovább olvasom →A Félelem Gyöngyház Kísértetháza
A félelem néha olyan, mint egy gyöngyházfényű, ám üresen kongó kísértetház. Látod a csillogását, a titokzatosságot, talán még a szépséget is a falai között, de amint belépsz, a hideg futkos a gerin...
Tovább olvasom →