Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizonytalanság Opál Színei
Olykor a lélek egy sziklába vájt ösvényen botorkál, ahol a napfény alig ér el, és a tájékozódás egyetlen eszköze a belső iránytű. Ilyenkor a bizonytalanság opál színei festik át a valóságot, minden...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Rozsdaszínű Béklyói
Néha, a lélek kertjében a hálátlanság gyökerei mélyre hatolnak. Egy rozsdaszínű béklyó, mely lassan, alattomosan szorítja össze a szívet. Észre sem vesszük, hogy a napfény áldásai elhalványulnak, s...
Tovább olvasom →A Magány Suttogó Kagylóháza
A Magány – nem feltétlenül elszigeteltség. Néha a legmélyebb csend, ami az univerzum legbensőbb titkait suttogja felénk. Emlékszem, egyszer, egy régi, tengerparti házban töltöttem egyedül néhány na...
Tovább olvasom →Az Alázat Fakorall Virágzása
Az alázat… nem gyengeség, ahogy sokan hiszik. Sokkal inkább az erő forrása, egy belső tűz, mely finoman izzik, és képes elolvasztani a büszkeség jeges páncélját. Képzeljétek el, ahogy a mélytengeri...
Tovább olvasom →A Kényszer Zörgő Csontvázkeze
A kényszer. Furcsa, rideg útitárs. Nem a vágy édes suttogása hívja életre, hanem a félelem jeges lehelete. A csillagok néha furcsa táncot járnak, és ilyenkor a Szaturnusz szigorú tekintete a Hold t...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Szivárványhídjának Építése
A kíváncsiság. Sokan óva intenek tőle, mondván, a kíváncsiság ölte meg a macskát. De vajon a léleknek nem éppen a kíváncsiság az, ami szárnyakat ad? Ami a komfortzónánk biztonságos, de olykor szűkö...
Tovább olvasom →A Harag Vörös Sárkánykönnyei
A harag. Egy izzó, vörös sárkány, mely bennünk szunnyad. Érezzük a forróságát, halljuk a morgását mélyen odabent. Sokáig azt hittem, el kell fojtanom. Elzárni a legmélyebb barlangba, nehogy kitörjö...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Gyöngyház Fehér Galambja
Évekig hadakoztam a bennem lakozó tökéletlenséggel. Mintha egy szigorú bíró ült volna a lelkem trónján, folytonosan ítélkezve minden apró botlás, minden elszalasztott lehetőség felett. Ez a belső h...
Tovább olvasom →A Vágy Aranyló Pókhálója
A vágy… olyan, mint egy aranyló pókháló, mely finoman, szinte észrevétlenül szövi be a lelkünket. Kezdetben alig érezzük, csupán egy halvány csillogás a szívünk mélyén. Egy álom, egy cél, ami felé ...
Tovább olvasom →Az Elengedés Arany Homokórája
Az elengedés nem a felejtés szürke köde, hanem a megkönnyebbülés arany homokórája. Minden szemcse egy-egy emlék, egy-egy lecke, ami lehullva nem vész el, hanem táplálja a jövő talaját. Olykor görcs...
Tovább olvasom →