Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Változás Türkiz Pillanatai
Az élet folytonos változás. Ezt mind tudjuk, mégis, sokszor görcsösen kapaszkodunk a megszokottba, félve engedni a jövőt formáló szélnek. Mintha egy türkizkék pillanatot akarnánk örökké megőrizni, ...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Lepkéi
Talán furcsának tűnik, hogy a kíváncsiságot választottam mára, sokan felületes, sőt, néha tolakodó tulajdonságnak tartják. Pedig a valódi kíváncsiság a lélek nyitottsága, a vágy, hogy felfedezzük a...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüst Holdfénye
Ma éjjel, mikor a Hold ezüst fénye megérintette arcomat, hirtelen eszembe jutott az a pillanat, amikor kényszeresen ragaszkodtam valamihez, ami már régen el akart menni. Mint a gyermek, aki foggal-...
Tovább olvasom →A Megértés Gyémánt Könnycseppjei
Sokat hallunk a feltétel nélküli szeretetről, a megbocsátásról, arról, hogy a másik ember cipőjében járva érthetjük meg őt igazán. De mi van akkor, ha az a cipő szorít, fáj, tele van szilánkokkal, ...
Tovább olvasom →A Szív Csendjének Aranyliliomai
Oly sokszor keressük a válaszokat a külvilág zajában, a megfelelések labirintusában. Azt hisszük, a hangos szó, a sürgető gondolat majd elvezet a helyes ösvényre. Pedig a valódi bölcsesség a szív c...
Tovább olvasom →A Gondviselés Arany Pókfonala
Ébredéskor, a hajnali szürkületben, gyakran érzem, ahogy egy finom, szinte láthatatlan fonal kapcsol össze engem a világegyetemmel. Ez a fonal nem más, mint a Gondviselés arany pókfonala, mely lágy...
Tovább olvasom →A Kételkedés Fekete Pillangója
A kertemben egy különös fekete pillangót láttam. Nem repült, csak ült a rózsabokor legszomorúbb, szinte már elszáradt ágán. Szárnyai sötétek voltak, mint az éjfél, és valami mélabú áradt belőlük. M...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Ólom Csendje
A kertemben áll egy hatalmas, öreg tölgy. Évszázadok óta figyeli a világot, gyökerei mélyen a földbe kapaszkodnak. Néha leülök alá, és hallgatom a szél susogását a lombjában. Azt mondják, a fák böl...
Tovább olvasom →Az Önzés Obszidián Fekete Sziklái
Az önzés… olyan, mint a hegytetőn elszórt obszidián sziklák. Élesek, sötétek, és ha nem vigyázunk, mély sebeket ejtenek rajtunk és másokon. Emlékszem, egykor én is jártam azon a hegyen. Azt hittem,...
Tovább olvasom →Az Egység Fehér Angyalszárnya
Az elkülönülés olykor vastag páncélként borul ránk, elszigetelve minket a világ lüktetésétől, a szeretet áramlásától. Érezzük, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, a félelmeinkkel, mintha egy söt...
Tovább olvasom →