Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Sajnálkozás Borostyánkő Könnyei
Hajnalhasadáskor ébredtem, a Nap lusta sugarai festették aranyra a szobám falát. Éreztem, ma más lesz, mint a többi nap. Valami hívogat, a lélek mélyéről. Elmélyedtem a csendben, és megéreztem a sa...
Tovább olvasom →A Vágy Borostyán Lángocskái
A vágy néha olyan, mint egy apró borostyán lángocska a szív mélyén. Nem vakít el, nem éget porrá, de ott pislákol, emlékeztetve arra, ami lehetne. Sokáig azt hittem, a vágy valami rossz, valami, am...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Napszínű Fátyla
Azt mondják, a lelkesedés olyan, mint a tűz: fénnyel és meleggel áraszt el mindent maga körül, de ha nem vigyázunk, hamuvá éget mindent, amihez hozzáér. Sokat gondolkodtam ezen a paradoxonon, miköz...
Tovább olvasom →A Szív Cirkon Felhőfoszlányai
A birtoklás… furcsa, ragacsos háló. Nem csak tárgyakhoz láncol minket, hanem elvárásokhoz, elképzelésekhez is. Azt hisszük, ha valami a miénk, akkor az örökké a miénk marad, vagy legalábbis a mi el...
Tovább olvasom →A Túlzás Aranyló Pókhálója
Olyan finom szálakból szövődik, hogy alig vesszük észre, ahogy befog minket. Az Aranyló Pókháló, a Túlzás csapdája. Mindig ott kezdődik, ahol a jó túlszárnyalja a mértéket. Egy kis öröm, ami hirtel...
Tovább olvasom →A Büszkeség Opálfényű Trónusa
Ültem a Büszkeség Opálfényű Trónusán, lábaim alatt a világ miniatűr mása terült el. Olyan kicsinek tűntek onnan a problémák, a fájdalmak, a vágyak, mint apró hangyák vonulása egy elhagyatott úton. ...
Tovább olvasom →A Remény Smaragdzöld Magjai
A régmúlt idők könyvtárában, ahol a csillagok pora hullott az elfeledett bölcsességekre, egy smaragdzöld magot találtam. Pici volt, alig nagyobb egy homokszemnél, mégis benne rejtőzött az egész ter...
Tovább olvasom →A Harag Obszidián Sárkányai
A harag – egy izzó, perzselő tűz, mely a lélek legmélyebb bugyraiban szunnyad. Sokáig azt hittem, a harag valami elkerülendő, szégyenletes dolog, valami, ami beszennyezi a tiszta, spirituális énünk...
Tovább olvasom →A Kitartás Gyöngyházfényű Alagútja
Ma a kitartásról írok. Nem a makacs ragaszkodásról, nem a kényszeres görcsösségről, hanem arról a gyöngyházfényű alagútról, amely a sötétség mélyén ragyog, és a fény felé vezet. Sokszor érezzük úgy...
Tovább olvasom →Az Irigység Gránátvörös Szövevénye
Az irigység, ez a sötét gránátvörös szövevény, oly könnyen behálózza a lelkünket. Egy árnyék, mely lassan kúszik be a szívünkbe, és megmérgezi a benne lévő örömöt. Emlékszem, gyermekkoromban irigy ...
Tovább olvasom →