Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Jégbe Zárt Fény Magja
Van, hogy az emberi lélek, egy hosszú, fagyos éjszaka után ébred. Nem a külső világ hidege, hanem a belső dermedtség az, ami körbefon. Amikor azt hiszed, a szíved egy apró, szikrázó jégkockává vált...
Tovább olvasom →A Szétszóródott Darabkák Összeszedése
Vajon hány darabkára téptük szét magunkat az életút során? Hány ígéret, vágy és remény foszlott szét, sodródva a széllel, mint őszi falevél? És hány alkalommal éreztük, hogy egy részünk elveszett, ...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Suttogásának Hangja
Vajon halljuk-e még a Lélek csendes suttogását a világ zajában? Vagy elnémultunk már annyira, hogy csak a külső hangok visszhangzanak bennünk? Néha úgy érzem, a modern kor embere annyira kapaszkodi...
Tovább olvasom →A Meg nem Írt Sors Könyve
Sokszor éreztem úgy, mintha az életem egy könyv lenne, amit már valaki megírt, mielőtt én egyáltalán lapozhattam volna benne. Egy előre elrendezett történet, ahol a fejezetek sorrendje adott, a for...
Tovább olvasom →Az Elengedés Fényes Leple
Ma reggel egy rég elfeledett tárgyra bukkantam a padláson: egy kis fakoporsóra, amelyet gyermekkoromban készítettem. Akkor még nem értettem a halált, csak utánoztam a felnőtteket, akik a nagymamám ...
Tovább olvasom →A Láthatatlan Híd A Két Part Között
Vajon hány alkalommal állunk meg az életünk sodró folyójának partján, és nézzük a túlpartot, ahol a vágyott cél, a beteljesülés, a megértés látszik? Oly sokszor érezzük azt, hogy a két part között ...
Tovább olvasom →A Holdfényes Tükör Törékeny Fátyla
Üdvözöllek, lélektársam! Egy újabb hajnal hasad, és veled együtt én is keresem az ébredés szirmát a hétköznapok szövedékében. Ma valami olyanra hívlak, ami talán mindannyiunkban ott rejtőzik, de ri...
Tovább olvasom →A Visszatérő Álom Szabad Szárnya
Vajon hány alkalommal ébredünk fel egy álomból, melynek valósága annyira áthatja a lelkünket, hogy a nappali órák is fátyolos emlékekké válnak? Évek óta kísért egy visszatérő kép: egy hatalmas, söt...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Élet Harmatcseppei
Mélyen lélegzem. A levegő, mint egy láthatatlan folyó, átmossa a tüdőmet, és emlékeztet arra, hogy az élet a legapróbb részleteiben is jelen van. Néha úgy érzem, rohanunk, száguldunk át a napokon, ...
Tovább olvasom →A Hagyás Lélegző Porfája
Mostanában sokat gondolkodom arról a finom határvonalról, ami elválasztja a ragaszkodást a szeretettől, az elvárást az elfogadástól. Mintha a lelkünk egy ősrégi, évezredek óta lélegző porfával lenn...
Tovább olvasom →