Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Tehetetlenség Árnyék Palástja
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, szürke palást borulna rám, elnehezítve minden mozdulatom. Ez a tehetetlenség palástja. Nem a fizikai erőtlenség az, ami nyomaszt, hanem a lélek bénultsága. Amik...
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Rozsdabarna Béklyói
Tudjátok, a türelmetlenség olyan, mint a rozsda. Csendben, alattomosan terjed, először alig észrevehető, majd egyre jobban átjárja a lelket. Képes megbénítani a tetteinket, elsötétíteni az örömünke...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyémánt Könnycseppje
Az ösvény végén, ahol a Fenyvesek suttogása elhalkul, és a napfény aranyló pírként szűrődik át a lombokon, találtam rá a forrásra. Nem vizet rejtett mélye, hanem a múlt árnyait. Az el nem engedett ...
Tovább olvasom →Az Önámítás Gyöngyház Fehér Kagylója
Megtaláltam a tengerparton, egy távoli, elhagyatott öbölben. Gyöngyház fényben játszott, ahogy a nap megcsillant rajta. Tökéletes formájú volt, hibátlan. Ahogy közelebb léptem, éreztem, hogy valami...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Sötét Lila Pókfonala
Ma a ragaszkodás sötét lila pókfonalaival szembesültem. Évek óta cipeltem magammal egy régi sérelmet, egy gondolatot, ami befészkelte magát a szívembe, és onnan szövögette a hálóját. Mint egy titko...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Homokkő Falai
A naplemente narancsos fénye lágyan festette a homokkő falakat, melyek körém magasodtak. Nem börtön volt ez, hanem inkább egy gondosan épített erőd, melynek minden egyes kövét én magam raktam le. A...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüst Hídjai
A ragaszkodás, mint egy gyökér, mélyen kapaszkodik a szívünkbe. Szeretett személyek, álmok, illúziók – mind, mind egy láthatatlan fonallal kötnek minket a múlthoz, vagy épp a jövő elképzelt, sosemv...
Tovább olvasom →A Bizalom Lila Akvamarin Pillangói
Érzem, ahogy a szívcsakrám finoman lüktet, mint egy frissen keltett pillangó szárnya. A bizalom – oly törékeny, mégis oly erőteljes virág. Sokáig sötét kertben neveltem, a kétely bozótjai közt rejt...
Tovább olvasom →A Bűntudat Bíbor Akácvirágai
A bűntudat néha olyan, mint egy virágzó akácfa. Illatos, gyönyörű, a pillangók körülötte táncolnak, de ha közel hajolunk, a mélybíbor virágok fullasztó édessége émelyítővé válik. Elveszi a levegőt,...
Tovább olvasom →A Zaj Karmavörös Tornya
A város zaja. Egy soha véget nem érő dallam, melyben a tülkölő autók a mélypontok, a szirénák a sikolyok, a telefonok csörgése pedig a soha meg nem hallgatott vágyak zenéje. Évekig éltem benne, min...
Tovább olvasom →