Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Babakék Pillangószárnya
Néha, a legsötétebb éjszakák közepette, amikor a félelem vastag takaróként borul ránk és elnyom minden mozdulatot, a remény egy törékeny, babakék pillangó szárnyán érkezik. Nem harsányan, nem követ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Óceán Kékje
A kételkedés, az az óceán mély kékje, mely elnyelheti a remény vitorláit. Hajnalpírban ébredtem egy álom után, melyben tisztán láttam az utat, melyen járnom kell. Aztán a nap felkelt, és a világ za...
Tovább olvasom →A Jövő Kék Gyémánt Szilánkjai
Félelem. Nem az a bénító, sötét árny, ami a pincében lapul, hanem a jövőtől való finom remegés, a bizonytalanság hűvös érintése a bőrön. Sokáig harcoltam ellene, azt hittem, le kell győznöm, el kel...
Tovább olvasom →A Lemondás Gyöngyház Könnyei
A lemondás nem feltétlenül veszteség. Néha, olyan mint egy gyöngyház kagyló. Belekerül egy apró homokszem – egy fájdalom, egy csalódás, egy beteljesületlen vágy. A kagyló nem harcol, nem próbálja k...
Tovább olvasom →Az Illúziók Lila Selyem Leple
A lila, az átváltozás színe, a spiritualitásé. De néha becsap. Néha illúziókat fest elénk, egy álomvilágot, ami távol tart a valóságtól. Egy kényelmes burok, ahol a nehézségek nem léteznek, a fájda...
Tovább olvasom →Az Önző Szeretet Szürke Homálya
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szeretet minden formája üdvözítő, gyógyító erő. Pedig a szeretetnek is vannak árnyoldalai, sötét zugai, ahol az önzés fonja be a tiszta szándékot. Az önző szere...
Tovább olvasom →A Bizalom Halvány Napsugár Ígérete
A bizalom… oly törékeny, mint a jégen tükröződő halvány napsugár egy hideg téli reggelen. Egyetlen hirtelen mozdulat, egyetlen meggondolatlan szó, és a tükörkép eltorzul, a fény elvész, a jég pedig...
Tovább olvasom →A Felelősség Kőszürke Hídjai
Ma a felelősség ködszőtte hídjai felé fordult a lelkem. Olyan hidak ezek, melyek összekötnek a tetteinkkel, és átívelnek a következmények mélységei fölött. Gyakran ódzkodunk átkelni rajtuk, inkább ...
Tovább olvasom →Az Irigység Zöldes Penészfoltjai
Ma reggel, miközben a nap első sugarai bevilágították a szobámat, különös érzés kerített hatalmába. Nem volt benne semmi drámai, nem volt könnycsepp vagy düh, csupán egy szürkés-zöld árnyalat a szí...
Tovább olvasom →A Nostalgia Halvány Szépia Mosolya
A nosztalgia, ez a titkos kert a lelkünkben, ahol a múlt rózsái virágoznak. Nem a valóság makacs tövisei, csupán a szirmok illata marad meg, a fény, ami átsütött a leveleken. Sokáig azt hittem, a n...
Tovább olvasom →