Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Vágy Gránát Vörös Fonalai
A vágy... oly sokan démonizálják, a hiány fájdalmas, égető érzéseként tekintve rá. Pedig a vágy maga az élet mozgatórugója. Nem a birtoklás iránti görcsös sóvárgás, hanem az az apró szikra, mely be...
Tovább olvasom →A Kötődés Ónix Kézlenyomatai
Néha azt hisszük, a szeretet azt jelenti, hogy a másikat a saját elképzeléseink szerint formáljuk. Mintha agyag lenne a kezünkben, amit addig gyúrunk, míg végre el nem nyeri a kívánt alakot. De a v...
Tovább olvasom →A Harag Jáspis Szilánkjai
A harag… olyan, mint a jáspis, ha összetörik. Éles, vörös szilánkok százai hasítják át a lelkünket, sebeket ejtve, melyek nehezen gyógyulnak. Egyik nap, a kertben dolgoztam, épphogy a Nap a Mérleg ...
Tovább olvasom →Az Egység Fluorit Foszforeszkálása
Oly sokszor érzem, mintha egyetlen, apró fogaskerék lennék egy hatalmas, zúgó gépezetben. Azt hiszem, elmerülök a saját, kicsinyes problémáimban, megfeledkezve arról, hogy minden egyes apró alkatré...
Tovább olvasom →Az Alázat Gyémánt Harmóniája
Talán a legnehezebben megközelíthető erény az alázat. Nem a megalázkodás, nem a kicsinyítés, hanem a tiszta, ragyogó felismerése annak, hogy mindannyian egy nagyobb, kozmikus szövet részei vagyunk....
Tovább olvasom →Az Önbizalom Arany Piramisai
Hajnalhasadáskor, mikor a Nap még csak kacsint a horizontról, felidézem magamban az önbizalom arany piramisait. Nem a gőg tornyait, melyek hamar porba hullanak, hanem azokat a csendes, mélyen gyöke...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Kígyói
Irigység. A legrejtettebb, legszégyelltebb érzés. Olyan, mint a sötétzöld malachit kőben rejlő kígyók, lassan kígyózva szívják el az életerőt. Nem hívjuk, nem invitáljuk, mégis ott találjuk, egy ap...
Tovább olvasom →A Bátorság Borostyán Lángocskái
A tükörbe nézek, és a fáradt arc mögött meglátom a kislányt, aki voltam. Azt a kislányt, aki hitt a tündérekben, aki bátran nekivágott az erdőnek egyedül, aki nem félt hangosan énekelni, még akkor ...
Tovább olvasom →Az Elengedés Türkiz Szárnycsapásai
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, türkizkék pillangó vergődne bennem. A szárnyai az elengedés színei, mégis, makacsul ragaszkodom a múlt foszlányaihoz, mintha azok tartanának életben. Pedig való...
Tovább olvasom →A Remény Aventurin Zöld Szikrája
A tegnap éjjel hullócsillagot láttam. Egy apró, zöldes szikra szelte át a bársonyos éjszakát, s egy pillanatra megállt bennem a lélegzet. Nem kívántam semmit. Egyszerűen csak néztem. Aztán eszembe ...
Tovább olvasom →