Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megbocsátás Gyémánt Könnye
Olyan régóta cipeltem ezt a terhet, ezt a hálót, ami a szívem köré tekeredett. Minden egyes csomója egy-egy sérelem, egy-egy el nem engedett szó. Mint egy pókháló, ami befedi a lelket, és elszívja ...
Tovább olvasom →A Hiány Ametiszt Lila Virága
Éreztem, ahogy egy lila virág nyílik a mellkasomban, ott, ahol a hiány tátong. Nem a hiány, ami fájdalommal szúr, hanem az, ami halkan zsong, mint egy távoli harangszó. Azt hittem, ez a virág a gyá...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Gyöngyház Fénye
Volt egyszer egy fiatal festő, Elara, aki tehetségesebb volt bárkinél a környéken. Az ecsetje életre keltette a vásznat, de a szíve mélyén egy sötét titkot őrzött. Egyik éjjel, pénzszűkében, egy hí...
Tovább olvasom →A Kontroll Jáde Zöld Börtöne
A jáde kövek hűvös tapintása emlékeztetett rá. Mindent kézben akart tartani. Az életét, a szerettei életét, a jövőt. Mintha a sors egy megbízhatatlan gyermek lenne, akit szigorú felügyelet alatt ke...
Tovább olvasom →A Harag Obszidián Fekete Pillangója
Ma a haraggal néztem szembe. Nem a lobogó, pusztító tűzzel, hanem a csendes, belül fortyogóval. Észrevettem, ahogy a mellkasomban fészket ver, egy obszidián fekete pillangó, mozdulatlan szárnyakkal...
Tovább olvasom →A Visszautasítás Ólom Szürke Vára
Valamikor, réges-régen, egy völgy mélyén, ahol a nap alig érte el a földet, állt egy hatalmas, ólomszürke vár. A Visszautasítás Vára volt, és minden egyes tégláját csalódás és fájdalom formálta. So...
Tovább olvasom →A Remény Opál Szívverése
Néha, mikor a világ szürke vászna rátelepszik a lelkemre, és a múlt árnyai hosszabbra nyúlnak a kelleténél, azt hiszem, a remény végleg elhagyott. Mint egy eltévedt vándor, aki a sivatag perzselő h...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyán Színű Nektárja
Oly sokszor türelmetlenül toporgok a sors kapujában, mintha a kulcs valahol a zsebem mélyén rejtőzne, pedig valójában az idő az a kulcs. Épp a kertben ültem, egy rég elhanyagolt rózsabokor előtt. T...
Tovább olvasom →A Megértés Borvörös Mélységei
Volt egyszer egy tölgyfa, melynek gyökerei mélyen a földbe kapaszkodtak. Évszázadokig állt egy helyben, látta a napfelkeltéket és a viharokat, a szerelmeket és a temetéseket. Azt hitte, mindent lát...
Tovább olvasom →A Hamis Biztonság Rozsda Szíve
Tegnap egy régi, rozsdás lakatot találtam a padláson. Egykor egy értékes ládát őrzött, tele családi emlékekkel. Ma már csak egy hideg, élettelen tárgy, a kulcsa rég elveszett, a láda pedig rég kifo...
Tovább olvasom →