Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kételkedés Akvamarin Könnyei
Valahányszor a hit kényes virága kibontani készül szirmait bennem, a kételkedés jeges szele fúj rá. Akvamarin könnyek gördülnek le a lelkem arcán, mindegyikük egy-egy kérdőjel, egy-egy „vajon tényl...
Tovább olvasom →A Türelem Zafír Csendje
Türelem. Egy zafírkék mélység, melynek felszínét gyakran háborgatja a türelmetlenség szélvihará, a vágyak forró szele. De a mélyben, a csend birodalmában ott rejlik a valódi erő. Emlékszem, egy rég...
Tovább olvasom →A Szív Topáz Napfordulója
A Szív Topáz Napfordulója… Érzed a súlyát, kedves Olvasó? Azt a terhet, amit a múlt árnyai vetnek jelenlegi valóságodra? Nem a nagyszabású drámákra gondolok, hanem a mindennapi, apró sérelmekre, a ...
Tovább olvasom →A Megérzés Holdkő Suttogása
A Holdkő lágy, opálos fénye mindig is vonzott. Mintha a Hold istennője, Szeléné maga küldené e kőben üzeneteit. Az intuícióhoz, a belső hanghoz kapcsolódik, ami gyakran elhalványul a zajos világban...
Tovább olvasom →A Hála Rózsakvarc Lélegzete
A hála gyakran elkerül minket, mint a szeleburdi pillangó, amelyik túl gyorsan rebgeti a szárnyait ahhoz, hogy igazán megfigyelhessük a mintázatát. Pedig ott van, a legapróbb dolgokban is: a reggel...
Tovább olvasom →A Lélek Ametiszt Pillanatai
Az idő folyékony arany, mondják. De a lélek számára néha inkább az ametiszt mély lila ragyogása. Megáll az idő, vagy legalábbis másképp kezd el létezni. Nem a rohanó percek, a határidők, a muszájok...
Tovább olvasom →A Szabadság Obszidián Madárkája
A bennünk lakozó szabadság vágya olyan, mint egy apró, fekete obszidián madárka, mely a szívünk mélyén fészkel. Sokáig alussza álmát, néha csak egy-egy tolla rezdül meg, mikor egy váratlan szellő b...
Tovább olvasom →A Figyelem Citrin Pillangója
Oly sokszor repülünk el az élet mellett, mint egy álmos légy a napfényes ablakon. Pedig a varázslat ott van, a kis dolgokban, a lélegzetvételnyi szünetekben. Egy citrin pillangó szállt ma az utamba...
Tovább olvasom →Az Illúziók Achát Labirintusa
Azt mondják, az illúzió csupán egy árnyék, egy torz tükörkép a valóságról. De vajon nem lehet, hogy néha szükségünk van erre a labirintusra? Egy helyre, ahol elbújhatunk a félelmeink elől, ahol a v...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Rubin Szívverése
Hajnal volt. Az ég alja bíborban izzott, mintha a kozmosz szíve dobogna. Én pedig a tükör előtt álltam, a ráncaimat számolgatva, melyek a szemem körül rajzolódtak. Minden egyes vonás, mint egy apró...
Tovább olvasom →