Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hiány Mélytengeri Kékje
A hiány… Mélytengeri kékje. Néha azt hisszük, csupán elvesztett dolgok után érzünk ilyet. Elvesztett szerelmek, elszalasztott lehetőségek, elmúlt pillanatok árnyai. De a hiány ennél sokkal mélyebb....
Tovább olvasom →A Kudarcnak Indigókék Könnycseppjei
Az esti égbolt mély indigókékje alatt ültem, és éreztem, ahogy a kudarc keserű íze beivódik a csontjaimba. Egy régóta dédelgetett álmom foszlott semmivé, mintha sosem létezett volna. A szívem nehéz...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Szürke Gyökerei
Ma a szétszórtság gyökereit kutatom magamban. Érzem, ahogy a napjaim apró, lényegtelen töredékekre hullanak, mintha egy óriási tükör tört volna szilánkokra, és minden darabkájában csak egy-egy elka...
Tovább olvasom →Az Irigység Mohazöld Kövei
A hegyoldalban sétáltam, a Nap épp csak súrolta a fákat, festve aranyba a mohát. Megpillantottam egy apró, zöld követ, olyan volt, mintha a mohából nőtt volna ki. Felvettem, és egy furcsa, szúró ér...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Kobaltkék Pillangói
Éreztem már a kiszolgáltatottság dermesztő szelét. Olyan, mintha hirtelen egy hatalmas, kobaltkék szárnyú pillangóraj venné körül az embert, minden irányból elzárva a levegőt. Nem a fizikai erőszak...
Tovább olvasom →Az Elengedés Lazacszín Hajnala
Néha azt hisszük, az elengedés egy éles kés, ami fájdalmasan elválaszt minket attól, amihez ragaszkodunk. Pedig valójában olyan, mint a hajnal. Lassan, szinte észrevétlenül bontja le a sötétséget, ...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Rozsda Szíve
A régi fényképek dobozában találtam rá. Egy apró, rozsdás szívre, ami egykor egy nyaklánc medálja lehetett. Rozsdás, mert elfeledve, a múlt sötét zugában porosodott. Eszembe juttatta a ragaszkodást...
Tovább olvasom →A Félelem Gyöngyház Színárnyalatai
A félelem. Micsoda különös jelenség is. Nem sötét monstrum, ahogy sokan elképzelik, hanem inkább egy gyöngyház színű buborék, ami időről időre felbukkan a tudatunk mélyéről. Minden egyes színárnyal...
Tovább olvasom →Az Egység Gyöngyház Szíve
Oly sokáig kerestem a helyem a világban, különálló szigetként lebegve az emberi óceánon. Irigyeltem a látszólag zökkenőmentes kapcsolatokat, a közös nevetéseket, a megértő pillantásokat. Azt hittem...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Aranyló Méhrajai
A kertben álltam, figyelve a méheket, ahogy szorgosan gyűjtötték a nektárt a virágokról. Eszembe jutott egy régi sérelem, valaki, aki megbántott engem mélyen. A fájdalom, mint egy sötét folt, ott é...
Tovább olvasom →