Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bátorság Csillagporos Kútja
Az önmagunkkal való szembenézés néha olyan, mint a mély kútba tekinteni. Félünk a sötéttől, attól, amit odalent látunk tükröződni: a hibáinkat, a félelmeinket, az elszalasztott lehetőségeket. A kút...
Tovább olvasom →A Türelem Szürke Galambtollai
A türelem... gyakran gondolunk rá úgy, mint egy erényre, amit valahol mélyen elástunk a lelkünkben, és csak vészhelyzetben kaparunk elő. Pedig a türelem nem egy poros ereklye, hanem egy szürke gala...
Tovább olvasom →A Félelem Szívárványhídjának Illúziója
A félelem. Olyan, mint egy szivárványhíd, melyet messziről gyönyörűnek látunk, ragyogó színeiben elmerülünk, és elhisszük, hogy a mennyországba vezet. Csábít, hogy rálépjünk, átkeljünk rajta, megvá...
Tovább olvasom →A Bizalom Kék Hortenzia Kertje
A bizalom olyan, mint egy kék hortenzia kert. Gyönyörű, éteri, mégis kényes. Könnyen elhervadhat, ha nem a megfelelő talajba ültetik, vagy ha a nap túl erősen tűz rá. Sokáig hittem, hogy a bizalom ...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Gyöngyház Sziklái
Az önbizalom, az a törékeny gyöngyházfény, mely néha vakító ragyogással világítja be az utunkat, máskor pedig alig pislákol, elbújva a félelmek mélyén. Olyan, mint egy szikla a háborgó tengerben, m...
Tovább olvasom →A Csend Rubin Vörös Szobája
Néha azt hisszük, a csend az üresség szinonimája. Félünk tőle, mint a sötéttől, pedig a sötétségben születnek a csillagok. Ugyanígy, a csend mélyén rejtőzik a valódi önmagunk. Azt hiszem, ez a feli...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Borostyánkapuja
A kíváncsiság néha olyan, mint egy borostyánnal befutott, elhagyatott kapu. Ott áll a lelkünk kertjének eldugott zugában, hívogatva, hogy merészkedjünk át rajta, ismeretlen tájakra. De sokszor félü...
Tovább olvasom →Az Egység Aranyszínű Fonalai
Múlt héten elvesztem a kulcscsomómat. Tudom, ez nem hangzik túl spirituálisan, de higgyétek el, sokkal mélyebb volt annál. Keresgéltem, mint egy megszállott, az egész házat felforgattam, a kabátzse...
Tovább olvasom →Az Elszigeteltség Kristálypalotája
Ma reggel, ahogy a nap sugarai megtörtek a szobám ablakán, mintha egy kristálypalota falait láttam volna magam körül. Egy palotát, amelyet én építettem, tégla tégla után, féltékenyen őrizve minden ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Suttogó Árnyai
A sivatag mélyén egy magányos vándor haladt. Nem homokvihar tépázta, nem a szomj gyötörte, hanem a kétely kígyózó árnyai. Minden lépése előtt feltűntek, megkérdőjelezve a célját, az útját, magát az...
Tovább olvasom →