Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Suttogó Madártollai
Olykor a remény is elhalványul, mint egy rég elfeledett dallam a szív mélyén. Nem a hiánya fáj, hanem a felismerés, hogy valaha élt. Én is így éreztem egy ideje. A napok szürkére festették az eget,...
Tovább olvasom →Az Önismeret Bíbor Alagútjai
Az önismeret néha olyan, mint egy labirintus. Nem kőből van, nem falak zárják el az utat, hanem a saját gondolataink, félelmeink, és a múlt emlékei. Bíbor színű alagutak ezek, hol fényesek, hol söt...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Suttogása
A Kételkedés...olyan, mint az ólom: nehéz, formálható, de ha egyszer belénk ivódik, nehéz tőle megszabadulni. Évekig éltem vele, a lelkem mélyén szunnyadó sárkányként, ami időről időre felébredt, é...
Tovább olvasom →A Félelem Kőszívű Sárkánya
Tudod, sokszor érzem, hogy a félelem nem csupán egy múló érzés, hanem egy gigantikus, kőszívű sárkány, ami a lelkem barlangjában húzza meg magát. Évszázadok óta ott lapul, sötét leheletével fojtoga...
Tovább olvasom →A Feledékenység Lila Ködfátyla
Oly sokszor vádoljuk magunkat feledékenységünk miatt. Azt hisszük, valami hiányzik belőlünk, valami elromlott. Pedig talán épp ellenkezőleg. Talán a lélek bölcsessége munkálkodik bennünk, védve ben...
Tovább olvasom →A Harag Borostyánba Zárt Szúnyogja
A harag néha úgy kúszik be az életünkbe, mint egy apró, zümmögő szúnyog a nyári alkonyatban. Először alig vesszük észre, csak egy enyhe irritáció, egy halk zúgolódás a lélek mélyén. Aztán egyszer c...
Tovább olvasom →A Perfekcionizmus Jeges Palotája
Néha, ha belenézek a tükörbe, egy jeges palotát látok magam előtt. Minden egyes jégkristály a tökéletesség illúzióját tükrözi. A makulátlan külsejű falak mögött azonban egy dermedt szív dobog. A tö...
Tovább olvasom →A Megérzés Holdfény Szitakötői
Éreztem, ahogy a Hold ezüstös pora lassan bevonja a kertet. A sötétben a jázmin illata szinte sűrű lett, tapintható. Tudtam, hogy ez az az idő, amikor a megérzések felerősödnek, a belső hang szinte...
Tovább olvasom →Az Igazság Türkiz Óceánja
A felszín csendes. Türkizkék, hívogató, mintha sosem rejtett volna mélységeket. De az igazság sosem a felszínen leledzik. Ahogy az óceán sem pusztán az, amit a partról látni vélünk. Ahhoz, hogy meg...
Tovább olvasom →A Szívós Szeretet Borágó Virágai
A kertemben borágó virágzik. Apró, égszínkék csillagok, melyek a legzordabb talajon is megélnek. Régen bosszankodtam rájuk, mert elszórják a magjaikat, és mindenhova benövik magukat. Aztán rájöttem...
Tovább olvasom →