Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Jáspis Magvetője
A Remény, ez a lágyan pulzáló, édes nedű, oly könnyen elpárolog a szív legszárazabb vidékein. Amikor a világ szürke vászonként borul ránk, és a holnap ígérete csupán üres visszhang, elfelejtjük a m...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Akvamarin Könnycseppje
A vihar után, amikor a hullámok még háborgó emlékei szinte égetik a homokot, néha találok egy-egy akvamarint. Nem csiszolt, nem tökéletes, hanem nyers, éppen csak annyira áttetsző, hogy a fény megc...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Lapis Lazuli Pillangója
Egy eldugott könyvtárban, hol a tudás polcai a végtelenbe nyúltak, élt egy moly. Nem közönséges moly volt ő, hanem egy kis lélek, aki a betűk mögött rejlő világra szomjazott. Nem ette a könyveket, ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Kunzit Selyemszála
Néha úgy érzem, a lelkünk egy hatalmas szövőszék, ahol a sors fonalai keresztezik egymást, mintákba rendeződve. Vannak napok, amikor ragyogó, élénk színek dominálnak, öröm és beteljesülés képeit fe...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Opál Ködfátyla
Az őszi napfény átszűrődött a vékony függönyön, aranyporral hintve be a szobát. Ahogy a teámat kortyolgattam, a nosztalgia édes-keserű illata lengte be a lelkem. Régi fényképeket nézegettem – pilla...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Angelit Felhői
Néha úgy érzem, a lelkem apró, angyali tollpihékre hullott szét, amiket a szél szanaszét fújt az idő tengerén. Talán a Merkúr retrográdba lépett ismét, talán csak én vagyok képtelen egyetlen dologr...
Tovább olvasom →A Harag Hegyikristály Üstje
A harag… Sokszor mint egy forró, sistergő üst jelenik meg lelki tájainkon, hegyikristályból faragva. Átlátszó edény, melybe lángoló indulatok, sérelmek égető szikrái hullanak. Elsőre tisztának, erő...
Tovább olvasom →A Passzivitás Füstkvarc Pókhálója
A passzivitás… egy suttogó csábító. Nem ordít, nem követel, csupán halkan sugallja, hogy maradj a kényelmedben, ne mozdulj, ne kockáztass. Észrevétlenül szövi be életünket, mint a füstkvarc színeit...
Tovább olvasom →Az Irigység Ónix Tükörlabirintusa
Az ózondús őszi levegő éles illata csípte az orromat, miközben a város felett vándorló, elszórt felhőkkel tarkított égre emeltem a tekintetem. Valahogy sosem értettem a nap-éj egyenlőség varázsát, ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Borostyán Labirintusa
A borostyán, ez a megkövesedett gyanta, magában hordozza a múlt fényét, egy letűnt kor emlékét. De néha, ahelyett, hogy a napfényben gyönyörködnénk benne, labirintust építünk belőle a szívünk körül...
Tovább olvasom →