Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hála Heliosz Aranyló Érintése
A hála néha elvész a rohanásban. Pedig ott van, karnyújtásnyira, egy lélegzetvételnyi csendben, a napfelkelte első sugarában. Nem kell hozzá semmi különleges, csak egy nyitott szív, egy pillanatnyi...
Tovább olvasom →A Hovatartozás Akvamarin Hullámai
Oly sokáig kerestem a helyem a világban, mint egy kagyló, melyet a tenger sodor partra, majd visszahúz a mélybe. Mindenhol ott voltam, mégsem éreztem sehol igazán otthon magam. Barátok jöttek, ment...
Tovább olvasom →A Derű Holdfény Opáljai
Néha, a lélek olyan, mint egy sötét tó, aminek mélyén elszunnyadtak a csillagok. Érezzük a súlyt, a nehézkedést, a remény halvány szikráját is elnyeli a felszín fekete bársonya. Ilyenkor hajlamosak...
Tovább olvasom →A Megbánás Holdkő Álmai
Ma reggel arra ébredtem, hogy egy holdkő szorosan a kezemben pihent. Furcsa, hiszen nem emlékszem, hogy én tettem volna oda. Ahogy néztem a lágy, opálos fényét, egy mély, régi megbánás hullámzott f...
Tovább olvasom →A Félelem Labradorit Színei
A félelem sokarcú. Hol sötét árnyként telepszik ránk, lebénítva minden mozdulatot, hol pedig épphogy csak felsejlik a tudatunk peremén, mint egy halvány, szürkés folt a távolban. De vajon mi rejlik...
Tovább olvasom →A Kételkedés Apatit Szürkülete
A kételkedés… olykor egy finom szürkület, mely beborítja a szívünket, és elhalványítja a bennünk élő fényeket. Nem ordít, nem kiabál, csupán suttog, apró kérdéseket ültetve el a tudatunkban. Elég v...
Tovább olvasom →A Szégyen Rutilkvarc Repedései
A rutilkvarc, ez a különleges ásvány, magában hordozza az aranyló tűket, a fényt foglyul ejtett, finom szálakat. Gyönyörű, ártatlannak tűnő, mégis, nekem a szégyenre emlékeztet. Mert a szégyen olya...
Tovább olvasom →A Felelősség Lápisz Lazuli Súlya
Azt mondják, a Lápisz Lazuli az igazság köve. Én inkább a felelősség súlyának érzem. Egy régi legenda szerint, ha valaki túl sokáig néz egy Lápisz Lazuli kristályba, meglátja saját döntéseinek súly...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Zafír Fénye
Olyan sokáig cipeltem magamban a sérelmek köveit, mintha azok adnák a súlyomat, a létezésem igazolását. Észrevétlenül építettem köréjük falakat, magasabbakat és vastagabbakat, mint a kínai nagy fal...
Tovább olvasom →Az Elszigeteltség Obszidián Barlangjai
A mélység hívott, a visszhangzó csend, mely nem a béke, hanem az üresség szülötte. Az elszigeteltség obsidián barlangjaiba tévedtem, hol minden visszapattan, de semmi sem marad. A külvilág zaja elh...
Tovább olvasom →