Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Levegő-elem Illékony Ígérete
A levegő könnyedsége sokszor csalóka. Szárnyakat ad, szabadságot ígér, de elfeledjük, hogy a szél is képes forgószélként mindent elsöpörni. Néha, amikor a tervek szárnyán repülök, elkap a hév, a vá...
Tovább olvasom →A Kényszer Bíbor Kalitkája
Éreztem, ahogy a kényszer bíbor szálai lassan körém fonódnak. Nem volt durva erőszak, inkább finom, szinte észrevétlen kötelék, mely egyre szorosabban tartott fogva a megszokás régi, poros polcain....
Tovább olvasom →A Kudarctól Való Félelem Éjfélkék Óceánja
Olykor, mikor a Hold a Skorpió jegyében jár, érzem, hogy egy mély, éjfélkék óceán emelkedik fel bennem. Ez a félelem óceánja. A félelem a kudarc lehetőségétől. Nem a bukástól magától, hanem a lehet...
Tovább olvasom →A Szükségtelen Harag Rubin Szilánkja
Egy heves nyári zápor után ültem a tornácon, mikor megláttam. Egy apró, sérült szárnyú madár vergődött a sárban. Ösztönösen felindultam. "Miért nem vigyázol jobban magadra? Miért kell kockázta...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Szürke Köve
A Kételkedés ólom szürke köve sokszor a szívünk közepére pottyan. Nem hívtuk, nem kértük, mégis ott van, nehéz és hideg. Észrevétlenül lopja el a derűt, a lendületet, a hitet önmagunkban. Mintha eg...
Tovább olvasom →A Bizalom Borostyán Fényű Madara
A bizalom... oly törékeny, mint egy újszülött madár szárnya, mégis oly erős, mint az az erő, ami a madarat az égbe emeli. Évekig tápláltam egy kétséget a szívemben, egy apró, szürkés árnyat, ami mi...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Gyémántcsillaga
Tegnap a parkban sétálva egy idős asszonyt láttam a padon ülni. Arcán mély ráncok futottak, szemeiben a múlt súlya tükröződött. Odaléptem hozzá, és leültem mellé. Nem szóltam semmit, csak éreztem, ...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Gyöngyház Kapuja
A bizonytalanság néha úgy tornyosul elém, mint egy gyöngyház kapu. Fénye hívogató, mégis félek kinyitni. Mi van mögötte? A megszokott ösvény biztonságos, de a lélek szomjazza a felfedezést. Eszembe...
Tovább olvasom →A Magány Indigo Tengerének Mélye
A magány. Gyakran egy sötét, félelmetes helyként festjük le, pedig valójában egy indigo tenger, mély és végtelen. Sokáig én is menekültem tőle, zajjal, társasággal próbáltam betölteni az űrt, amit ...
Tovább olvasom →A Személytelenség Kristály Tükörképe
A Személytelenség… sokszor félelmetes szó. Egyfajta elmosódás, a határok megszűnése, az én elvesztése réme sejlik fel bennünk. Pedig, ha merünk belenézni a tükörbe, megláthatjuk benne a valódi össz...
Tovább olvasom →