Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kényszer Zöld Kalcit Labirintusa
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kontroll a barátunk. Hogy ha mindent a kezünkben tartunk, ha előre megtervezzük az életünk minden apró részletét, akkor elkerülhetjük a fájdalmat, a csalódást. ...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Borarany Ecsetvonásai
A tökéletesség illúziója kísért minket. Mintha egy láthatatlan mércével mérnénk magunkat, és mindig elmaradnánk attól, ami "elég jó". Pedig a repedésekben szivárog be a fény, a hibákban r...
Tovább olvasom →A Lemondás Borostyán Könnyei
Néha úgy érzem, mintha az élet egy hatalmas kirakós lenne, és én görcsösen ragaszkodnék egyetlen darabhoz, ami egyszerűen nem illik a helyére. Pedig tudom, mélyen belül érzem, hogy el kell engednem...
Tovább olvasom →A Türelem Ametiszt Szirmok
Lassan pereg az idő, mint homok a szélben tépett órán keresztül. Sokszor azt hisszük, urai vagyunk, de valójában az idő az, ami formál, csiszol, alakít minket. Legtöbbször türelmetlenül kapkodunk a...
Tovább olvasom →A Cél Torokcsakra Suttogása
Olyan sokszor keressük a célt valahol messze, a csillagokban, guruk tanításaiban, vagy a jövő ködös homályában. Pedig a cél néha a legközelebb van hozzánk, a saját hangunkban rejtőzik. Nem a harsán...
Tovább olvasom →A Kételkedés Aventurin Ködfátyla
A hegytetőn álltam, a nap már lebukott a horizont mögé, s az aventurin ködfátyol lassan kúszott fel a völgyből. Kételkedés... olyan, mint ez a köd. Behálózza a gondolataid, elrejti a távlatokat, és...
Tovább olvasom →A Hiány Hegyikristály Csendje
A hiány. Nem az, ami nincs, hanem ami volt, és már nincs többé. Az űr, amit egykor valami töltött ki, s most sivár, visszhangzó üresség maradt utána. Sokáig harcoltam ellene, próbáltam betömni a ré...
Tovább olvasom →A Remény Gránát Magjai
Egy őszi estén, amikor a Skorpió jegyének mély vizeiben fürdött a Hold, egy kis magot találtam. Nem volt nagyobb, mint egy gránátkő szeme, mélyvörös és szinte izzott a kezemben. Éreztem, hogy ez a ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Holdkő Patakja
Éjszaka van. A Hold ezüst fénye lágyan simul a kertre, megvilágítva a rózsabokrok mély árnyait. Ülök a tornácon, a szívem pedig nehéz. Hosszú ideje cipeltem egy terhet, egy régi sérelmet, ami mára ...
Tovább olvasom →A Felelősség Akvamarin Hullámai
A tengerparton álltam, s figyelmesen néztem az Akvamarin színű hullámokat, ahogy sorra elnyelik a homokpartot. Mindegyik hullám más volt, más erővel csapódott a partra, más távolságra merészkedett....
Tovább olvasom →