Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elengedés Citrin Pillangója
Ma a kertben sétáltam, a késő nyári napsütés aranyló fényében fürödve. Figyeltem a virágokat, ahogy lassan, méltósággal készülnek az elmúlásra. Nem küzdenek ellene, nem próbálnak még egy utolsó rüg...
Tovább olvasom →A Vágy Topáz Labirintusának Illata
A vágy... sokszor topáz ködbe burkolózó labirintus, ahol a fény csábítóan játszik a falakon, ám minden úton forduló, áttetsző tükör áll. Mindegyikben más képet látunk – a valóságtól elrugaszkodott,...
Tovább olvasom →A Magány Zafír Szívkamrája
Oly sokan félnek a magánytól, kerülik, mint a forró parazsat. Pedig a magány nem feltétlenül a hiány szinonimája. Inkább egy zafír szívkamra, melynek mélyén a lélek csendesen gyűjti az erőt, a bölc...
Tovább olvasom →Az Empátia Labradorit Szivárványhídja
A piac zsibongó forgatagában botlottam bele egy idős asszonyba. Tekintete elveszett volt, ajkai remegtek. Körülötte lökdösődtek a vásárlók, senki sem vette észre a zavarát. Éreztem, ahogy a mellkas...
Tovább olvasom →A Bizalom Ónix Szárnyainak Súlya
Emlékszem, egy sziklakert közepén találtam magam, lábaim alatt apró, fekete ónix kövekkel. A nap égetett, a levegő vibrált a hőségtől, és a szívem – valahogy üresnek tűnt. Egy hang azt súgta, ne bí...
Tovább olvasom →A Gyanú Kénköves Árnyéka
A gyanú… sötét, kénköves árnyék, ami lassan kúszik be a legfényesebb szobákba is. Nem olyan, mint a félelem hirtelen rohamai, vagy a kétségbeesés fuldokló hullámai. A gyanú alattomosan szivárog, me...
Tovább olvasom →A Remény Ametiszt Szívverése
Emlékszem egy éjszakára, amikor a lelkem mélyén teljes sötétség honolt. Minden elveszettnek tűnt, a jövő egy szürke, kietlen pusztaságnak látszott. Akkoriban, a gyász súlya alatt, a remény utolsó s...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Hematit Börtönének Zöreje
A Hematit, a vér köve, erőt és stabilitást ígér. De mi történik, ha ez az erő önmagunk elárulására használjuk? Mi történik, ha a stabilitásért cserébe feladjuk azt, ami igazán fontos? Látom magam e...
Tovább olvasom →A Hit Agyag Palettája
A Művész ült a teraszon, a kezében egy darab vörös agyag. Nem volt szobrász, festő, vagy grafikus. Ő az Élet Művésze volt, aki nap mint nap formálta a valóságát. Az agyag az a Hit volt, amit gyerek...
Tovább olvasom →Az Igazság Türkiz Könnye
Az elfogadás nem jelenti azt, hogy jóváhagyjuk, ami van. Sokkal inkább azt, hogy elismerjük: a pillanatnyi valóság – bármilyen fájdalmas is – része a nagyobb képnek. Évekig harcoltam egy barátságér...
Tovább olvasom →