Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Borostyán Labirintusa
Emlékszem, gyermekkoromban volt egy borostyán nyakláncom. Minden darabja más árnyalatú, apró világokat rejtett magában. Azt hittem, védelmez engem minden bajtól. Ahogy nőttem, ez a hit is lassan me...
Tovább olvasom →A Hiány Smaragd Illúziója
Sokszor keressük a boldogságot, a teljességet, valami olyasmit, ami mintha hiányozna belőlünk. Ez a hiányérzet ott lappang a szívünk mélyén, egy smaragd színű illúzió, ami ragyogó és csábító, mégis...
Tovább olvasom →A Cél Serpentin Ösvényei
A cél… gyakran gondolunk rá úgy, mint egyenes, kitaposott útra, egy világítótoronyra a ködben. Pedig az élet ritkán ilyen egyszerű. Az igazi cél nem egy pont a térképen, hanem egy belső iránytű, am...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Ametiszt Virágai
Oly sokáig kerestem a hibátlanságot, a polírozott ént, mely minden elvárásnak megfelel. Festettem, faragtam, csiszoltam magam, míg végül egy tükörsimára gyalult, de élettelen másolatot kaptam. Egy ...
Tovább olvasom →Az Irigység Jáspis Ködkürtői
Az irigység egy alattomos köd. Nem robban be, mint a düh vihara, nem bénít le, mint a félelem jégkora, hanem lassan kúszik be a szívünkbe, sötét jáspis színű leplet borítva mindenre, ami fényes. Em...
Tovább olvasom →A Hála Heliosz Aranyló Érintése
A hála néha elvész a rohanásban. Pedig ott van, karnyújtásnyira, egy lélegzetvételnyi csendben, a napfelkelte első sugarában. Nem kell hozzá semmi különleges, csak egy nyitott szív, egy pillanatnyi...
Tovább olvasom →A Hovatartozás Akvamarin Hullámai
Oly sokáig kerestem a helyem a világban, mint egy kagyló, melyet a tenger sodor partra, majd visszahúz a mélybe. Mindenhol ott voltam, mégsem éreztem sehol igazán otthon magam. Barátok jöttek, ment...
Tovább olvasom →A Derű Holdfény Opáljai
Néha, a lélek olyan, mint egy sötét tó, aminek mélyén elszunnyadtak a csillagok. Érezzük a súlyt, a nehézkedést, a remény halvány szikráját is elnyeli a felszín fekete bársonya. Ilyenkor hajlamosak...
Tovább olvasom →A Megbánás Holdkő Álmai
Ma reggel arra ébredtem, hogy egy holdkő szorosan a kezemben pihent. Furcsa, hiszen nem emlékszem, hogy én tettem volna oda. Ahogy néztem a lágy, opálos fényét, egy mély, régi megbánás hullámzott f...
Tovább olvasom →A Félelem Labradorit Színei
A félelem sokarcú. Hol sötét árnyként telepszik ránk, lebénítva minden mozdulatot, hol pedig épphogy csak felsejlik a tudatunk peremén, mint egy halvány, szürkés folt a távolban. De vajon mi rejlik...
Tovább olvasom →