Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bátorság Gránát Vörös Hajnala
A félelem, az a hívatlan vendég, gyakran kopogtat a lelkünk ajtaján, sötét árnyakat festve a jövő vásznára. Ott ólálkodik a sarkokban, súgva, hogy nem vagyunk elég jók, elég erősek, elég felkészült...
Tovább olvasom →A Bizalom Fluorit Alagútjai
A Bizalom törékeny üveg. Ezt suttogta a belső hang, miközben a sötét alagút szájához értem. A falak nyirkosak, a levegő nehéz, tele aggodalommal és a múlt árnyaival. Tudtam, hogy át kell kelnem raj...
Tovább olvasom →Az Áldozat Karneol Lángjai
Éreztem a súlyát, ahogy egyre mélyebbre húz a tenger fenekére. Nem az óceán, hanem az áldozathozatal tengerének a mélye. Tudtam, hogy ez egy választás volt, az enyém. Egyetlen gesztus, egy elfojtot...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Türkiz Madarai
Az égbolt ma szokatlanul tiszta, mintha egyetlen hatalmas türkizkő lenne. Nézem a felhők helyén cikázó képzeletbeli madarakat, és eszembe jut egy régi történet, amit egy idős indián asszonytól hall...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Borostyán Börtöne
Valahányszor a Nap a Halak jegyében jár, a lelkem mélyére ereszkedem. Ilyenkor a látszat könnyen eluralkodik, és a kompromisszumok hálójában találom magam. Nem a bölcs, megfontolt engedményekre gon...
Tovább olvasom →Az Igazság Ametiszt Szilánkjai
Olykor, mint egy drágakőbányász, botorkálunk a lelkünk mélyén, azt remélve, hogy tündöklő kincsekre lelünk. De ahelyett, gyakran éles szilánkokba botlunk, amik megsebzik a kezünket, a szívünket. Ez...
Tovább olvasom →A Csodálkozás Jáspis Szikrái
Emlékszem, gyermekkoromban minden nap egy új csoda volt. Egy bogár háta, a szél zúgása a fák között, a dér csillogása a fűszálakon. Valahol útközben, a felnőtté válás rögös ösvényén, ez az ámulat e...
Tovább olvasom →A Vágyakozás Rodokrozit Rögei
A vágyakozás néha úgy telepszik ránk, mint egy ködös őszi reggel. A Rodokrozit rózsaszín árnyalataival kecsegtető rögök a szívünk mélyén rejtőznek, mindegyik egy-egy beteljesületlen álmot, el nem é...
Tovább olvasom →A Hála Citrin Sugara
Néha, amikor a nap sugarai aranylóan szűrődnek be az ablakon, eszembe jut a citrin. A napfény köve. Az öröm hordozója. De vajon tényleg elég egy kristály ahhoz, hogy emlékeztessen a hálára? Azt his...
Tovább olvasom →A Remény Topáz Pillangói
Hajnal volt. A Nap első sugarai átszűrődtek a fákon, aranyporral hintve be az erdőt. Egy ösvényen haladtam, a lelkem mélyén fészkelő kétség árnya kísértett. Úgy éreztem, eltévedtem, a jövőm egy sűr...
Tovább olvasom →