Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Ragaszkodás Hematit Bilincsei
Néha, mikor a szívünk egy mély gödörbe zuhan, kapaszkodni kezdünk. Bármibe. A megszokás fáradt ágába, a régi sérelmek rozsdás kötelékeibe, vagy éppen egy elmúlt szerelem ködös ígéretébe. Mint a bor...
Tovább olvasom →Az Illúziók Gyöngyház Kapuja
A legtöbbünk életében eljön a pillanat, amikor szembesülünk azzal, hogy a valóság, amit eddig hittünk, csupán egy illúzió, egy gondosan felépített konstrukció. Mintha egy gyöngyház kapun tekintenén...
Tovább olvasom →A Magány Borvörös Bársonya
Ma a magány öltött testet bennem. Nem a sivár, üres magány, ami a hiányból fakad, hanem a borvörös bársony, puha és mély magány, ami a lélek saját szobája. Tudjátok, az a hely, ahova visszahúzódunk...
Tovább olvasom →A Félelem Suttogó Penészvirágai
Tudod, kedves Olvasó, a félelem néha olyan, mint a penész. Nem látod azonnal, csak érzed a dohos szagot, a nehéz levegőt. Apró, alig észrevehető spórák telepednek meg a lelked falán, és lassan, szi...
Tovább olvasom →Az Áldozatvállalás Aranyfonál Hálója
Az áldozatvállalás… gyakran érezzük nyomasztó tehernek, láncnak, mely a szabadságunkat korlátozza. Pedig ha jobban megnézzük, egy finom, aranyfonál háló, mely összeköt minket a szeretettel. Emléksz...
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Vasrozsda Szaga
A türelmetlenség nem egy hirtelen láng, ami felcsap és elhamvad. Sokkal inkább egy finom rozsda, ami lassan, alattomosan marja szét a lelkünk tartóoszlopait. Észrevétlenül kúszik be a mindennapjain...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyán Türelme
A türelem, az a mély borostyánszín, amelybe bele van zárva a napfény, a várakozás édes illata és az elfogadás lágy szele. Olyan, mint a régmúlt korok fája, amely lassan, kitartóan növekszik, gyöker...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Kígyói
Ma a parkban sétáltam, és egy idős hölgyet láttam, amint a virágait gondozta. Gyönyörű rózsái voltak, teltek és illatosak. Hirtelen egy fura, fojtogató érzés lett úrrá rajtam. Nem a rózsák szépségé...
Tovább olvasom →Az Elengedés Akvamarin Könnye
Néha úgy érzem, az élet egy hatalmas óceán, és én egy apró kagyló vagyok a fenekén. Szorosan kapaszkodom egy csillogó kavicsba, azt hiszem, ez a biztonságom záloga. Pedig a kavics nem tart ott, a k...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Opál Szivárványa
A nosztalgia. Olyan, mint egy opál: ragyogó, gyönyörű, de ha túl sokáig nézed, könnyek szöknek a szemedbe. A múlt emlékei, mintha egy másik életből származnának, pedig a miénk, a mi alakulásunk len...
Tovább olvasom →