Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kételkedés Holdkő Morzsái
A sivatagban járok, ahol a lélek homokdűnéi magasra tornyosulnak. A nap könyörtelenül perzsel, és a látóhatáron túl csak a végtelen üresség terül el. Elindulok, de a Kételkedés Holdkő morzsái a cip...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Kígyói
Az irigység, ez a zölden csillogó, alattomos kígyó, sokszor a legmélyebb, legrejtettebb kertjeinkben tekereg. Nem a hiány fájdalma az igazi mérge, hanem a mások örömének megítélése. Észrevétlenül k...
Tovább olvasom →A Büszkeség Rutil Aranyfonala
A sivatag mélyén, ahol a csillagok éjszakánként táncot lejtenek a homokdűnék felett, élt egy aszkéta. Nem hívta nevén magát, egyszerűen csak „A Vándor” volt. Évtizedekig kereste a választ az élet n...
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Hematit Szele
A hegytetőn álltam, a szél cibálta a ruhámat, a tekintetem pedig a völgyet fürkészte. Tudtam, hogy ott, valahol a ködben, a virágzó mandulafák között rejtőzik a válasz, amire oly régóta vágytam. De...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Zafír Szárnycsapásai
Volt egyszer egy kis zafír pillangó, aki a Szürkeség Birodalmában élt. Ott minden egyforma, tompa és szürke volt. A pillangók szárnya is csupán árnyéka volt a valódinak, a lelkesedés távoli emlékén...
Tovább olvasom →Az Önzés Turmalin Páncélja
Évekig hordtam. Egy fényes, fekete turmalinból kovácsolt páncélt. Azt hittem, véd. Megóv a világ kegyetlenségétől, a mások elvárásaitól, a csalódástól. A páncél ugyanis azt súgta: "Te vagy a l...
Tovább olvasom →A Hála Peridot Harmatcseppjei
Volt egyszer egy vándor, aki lábát törte a hegyek között. Magára maradt, élelem nélkül, a hideg szélben. Kétségbeesése óráiban csupán arra tudott gondolni, hogy mennyire igazságtalan a sors, amiért...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Obszidián Sötétsége
Az obszidián tükör. Hideg, fekete, és könyörtelenül visszatükrözi azt, ami bennünk rejlik. Nem szépít, nem hazudik, csak mutatja a valóságot, még akkor is, ha az fájdalmas. Sokáig kerülgettem ezt a...
Tovább olvasom →A Megfelelés Jáspis Álarcai
A jáspis, a föld színeit hordozó kő, a stabilitás és a gyökerek szimbóluma. De mi történik, ha ebből a szilárd alapból álarcot formálunk? Amikor a megfelelés vágya elnyomja a valódi énünket, jáspis...
Tovább olvasom →A Megbánás Sugilit Lila Köde
A megbánás… Egy sűrű, lila köd, mely a szívünk tájékán telepszik meg, elfedve a múlt fényét, és beárnyékolva a jövőt. Néha csak egy apró felhőcske, máskor viszont mindent beborító, fullasztó massza...
Tovább olvasom →