Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Gránátvörös Magjai
A kert elhagyatottan állt, a fű magasra nőtt, s a virágok hervadtan bólogattak a szélben. Régen tele volt élettel, nevetéssel, s a remény aranyló fényével. Most csupán a múlt szomorú árnyai táncolt...
Tovább olvasom →A türelem ametiszt kertjei
Türelmetlenség. Milyen könnyen csúszik ki ez a szó a szánkon, milyen nehezen gyökerezik meg a szívünkben. Mindent azonnal akarunk: a szerelmet, a sikert, a megváltást. S mint türelmetlen kertészek,...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Zöld Szemei
Az erdő mélyén, ahol a napfény is csak szűrten ér el, élt egy öreg fa. Nem volt ő a legmagasabb, sem a legszebb, de gyökerei mélyen kapaszkodtak a földbe, és koronája bölcsen figyelte az idő múlásá...
Tovább olvasom →A Félelem Rózsakvarc Pókhálója
A félelem – egy rózsaszín, csillogó pókháló, látszólag ártatlan. Pedig milyen ügyesen fogja be a gondolatainkat, a lehetőségeinket, még a lélegzetünket is. Észrevétlenül fonja körbe a szívünket, sz...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Peridot Szívverései
A megbocsátás. Oly sokszor halljuk, mondjuk, igyekszünk tenni, mégis, egy sötét, mély kút bugyraiban valami visszatart. Mintha a sérelem, a fájdalom, az igazságtalanság emléke egy horgony lenne, me...
Tovább olvasom →A Felelősség Karneol Lángjai
Hajnal volt. A szoba félhomályában a gyertya pislákolt, fénye táncot járt a falon. Tekintetem a kezeimre szegeződött. Annyi mindent alkottak, építettek, simogattak – és romboltak is. Oly sokszor mu...
Tovább olvasom →A Feledés Zafír Homokórája
Olyan mélyen eltemetjük a múltat, mintha soha nem is létezett volna. A Feledés Zafír Homokórája csendesen pereg, szemeink elől homályosítva az egykor ragyogó emlékeket. Pedig a múlt, akár a folyópa...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opál Palástja
Azt mondják, a Neptunusz bolygó a ködök és illúziók mestere. Hogy elrejti a valóságot előlünk, álomba ringat, és hamis képeket vetít a tudatunk vásznára. Én sokáig küzdöttem ez ellen. Harcoltam a t...
Tovább olvasom →Az Egység Rodokrozit Pillangói
Évekig kerestem a helyemet. Jártam hegyeket, völgyeket, de sosem éreztem, hogy igazán otthon lennék valahol. Aztán egy nap, egy apró, eldugott virágoskertben megpillantottam egy rodokrozitot. A róz...
Tovább olvasom →A Derű Akvamarin Cseppjei
Az apró, hétköznapi örömök gyakran elkerülik a figyelmünket. Pedig a lélek szomjazik rájuk. Mint egy szomjazó vándor a sivatagban, úgy kutatunk a nagy, monumentális boldogság után, elfeledkezve arr...
Tovább olvasom →