Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elvárások Hegyikristály Csapdái
A hegytetőn álltam, lélegzetelállító panoráma tárult elém. Csakhogy nem a látványt figyeltem. Feszülten kerestem, hol van már a tökéletes pillanat, amit megjósoltak nekem. Azt mondták, itt fog bekö...
Tovább olvasom →Az Elszigeteltség Kunzit Kristályszilánkjai
A Kunzit, a szív köve, gyengéden rózsaszín, mégis, mikor az elszigeteltség kristályszilánkjaira törik, éles sebeket ejt. Egykor a Nagy Medve csillagképének lábánál találtam rá egy apró darabjára, r...
Tovább olvasom →A Remény Krizopráz Hajnala
A Krizopráz, ez a zsenge, üde zöld kő, a remény csendes ígérete. Sokszor feledkezünk meg róla, pedig ott szunnyad legbelül, a szívünk mélyén elrejtve, várva, hogy újra rátaláljunk. Emlékszem egy ré...
Tovább olvasom →A Türelem Ametiszt Barlangjai
A türelem, ez a gyakran hangoztatott, mégis nehezen elsajátítható erény. Mint egy mély, hűvös ametiszt barlang, melynek bejáratát bozótos türelmetlenség takarja. Napjaink felgyorsult világában szin...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Tekervényei
A malachit, mélyzöld, tekervényes labirintus. Az irigység otthona. Lelkünk kertjében bújik meg, suttogva, amikor mások virágai illatosabban nyílnak, terméseik édesebbek. Nem gonosz, nem feltétlenül...
Tovább olvasom →A Kontroll Gránát Ketrece
Néha úgy érzem, mintha gránátkövekből épült volna a börtönöm. Vörösen izzanak a falak, a merev akaratom keményre forrasztott szilánkjai. A kontroll, ez a látszólag erős vágy, hogy mindent kézben ta...
Tovább olvasom →A Megérzés Citrin Suttogásai
Évekig éltem a fejemben. A logika labirintusában bolyongtam, minden döntést mérlegelve, pro és kontra táblázatokat gyártva. Azt hittem, az a biztonság, ha mindent racionálisan közelítek meg. Aztán ...
Tovább olvasom →A Befogadás Obszidián Kapui
Oly sokáig tartottam zárva magam. Észrevétlenül építettem körém a falakat, téglánként, minden egyes csalódás, minden egyes fájdalmas tapasztalat után. Az Obszidián, a vulkáni üveg, sötéten csillogó...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Rubin Szikrái
Sosem felejtem el azt a napot, amikor a nagymamám, aki maga is egy igazi kis boszorkány volt a maga módján, elvitt a régi padlásra. Tele volt porral, dobozokkal, elfeledett emlékekkel. Én, a kisisk...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Rodokrozit Lángjai
Az önmarcangolás sötét barlangjában, ahol a múlt árnyai táncolnak és a soha el nem hangzott bocsánatkérések visszhangoznak, ott találjuk magunkat időnként. Olyan ez, mint egy ördögi kör, ahol a saj...
Tovább olvasom →