Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Változás Akvamarin Hullámai
Néha úgy érezzük, a világ megállt. Rögzültek vagyunk egy ponton, képtelenek továbblépni. A Változás, az a mindent átható energia, pedig ott lebeg körülöttünk, mint a tenger felett a sós pára. Nem f...
Tovább olvasom →A Hiány Aventurin Szilánkjai
A hiány. Érezzük, amikor egy kedves arc elhagy, amikor egy álom köddé válik, amikor a szív egy darabja mintha máshová tartozna. A hiány nem feltétlenül rossz. Képzeljük el az aventurin szilánkjait,...
Tovább olvasom →A Félelem Obszidián Alagútjai
A félelem néha olyan, mint egy sötét, hűvös alagút. Obszidiánból van, sima és csillogó, de a fénye nem melegít, csak visszatükrözi a bizonytalanságunkat. Belépünk, mert valami elől menekülünk, vagy...
Tovább olvasom →A Halogatás Galenit Foszlányai
A napfény átszűrődött a függönyön, aranyló porfelhőket táncoltatva a szobában. Tudtam, mit kellene tennem. Egy régóta húzódó projekt várt rám, aminek a befejezése nem csupán szakmai, de lelki elége...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Peridot Folyói
A naplemente lágy, zöldes-arany fénye szűrődött be a szobám ablakán, ahogy a régi naplóm felett ültem. A Peridot, a megbocsátás köve, ott pihent mellettem, hűs érintése emlékeztetett a feladatra, a...
Tovább olvasom →A Béklyótlanság Ametiszt Pergamenjei
A megbánás lassan hulló őszi levélként érkezik, s színezi be elménket mélabúval. Nem ostorozó fájdalom ez, inkább egy csendes visszatekintés a megtett útra. Nézzük a poros lábnyomokat, s látjuk, ho...
Tovább olvasom →Az Irigység Malachit Örvényei
A kertben álltam, és a szomszéd orgonafáját bámultam. Dúsabb volt, illatosabb, virágai teltebbek. Egy apró, szinte észrevehetetlen gondolat csírázott el bennem: "Miért neki van, és nem nekem?&...
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Kvarc Repedései
A türelmetlenség, az a perzselő homok, amely a szívünkben keletkezett sivatagot táplálja. Tudom, ismerem. Én is vándoroltam ezen a forró, kietlen vidéken, hol a kvarc, a tiszta szándékok köve, repe...
Tovább olvasom →A Harag Karneol Vulkánjai
A harag, a forrongó karneol, belül izzó vulkánként fortyog. Nem ellenség, ahogy sokan hiszik, hanem egy jelzés. Egy sürgős üzenet a lélektől, hogy valahol, mélyen, megsértettek egy határt, eltiport...
Tovább olvasom →Az Érzékenység Opál Szirmainak Tánca
Az érzékenység néha átoknak tűnik. Egy vibráló, fájdalmasan ragyogó opál, mely minden rezdülést felfog, minden színárnyalatot felerősít. Érzed a fűszálak sóhaját a szélben, a távoli város reményves...
Tovább olvasom →