Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Illúziók Lila Ametisztfüggönye
Annyi mindent hiszünk el, amit látunk, pedig a valóság ritkán mutatkozik meg nyíltan. Leginkább fátylak mögül leskelődik, vagy éppen torz tükrökben mutatja magát. Gondoljunk csak a ragyogóan kék te...
Tovább olvasom →A Szívószeretet Rózsaarany Fonala
Évekig éltem abban a tévhitben, hogy a szeretet lángoló tűz, ami mindent felemészt. Kerestem a szenvedélyt, a heves érzelmeket, a viharos, mindent elsöprő érzéseket. Azt hittem, a valódi szeretet i...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Aranyló Porfelhője
A szétszórtság, ez a finom, aranyló porfelhő, ami elhomályosítja a látást, nem feltétlenül ellenség. Sokszor ítéljük el magunkban, mint a fókusz hiányát, a rendetlenséget, a céltalanságot. Pedig né...
Tovább olvasom →A Figyelem Smaragd Fókuszpontja
Oly sokszor eltévedünk a zajban. A külső zajban, ami elnyomja a szívünk suttogását, és a belső zajban, ami a gondolataink véget nem érő láncolata. Pedig minden válasz ott van bent, csak éppen nem f...
Tovább olvasom →A Büszkeség Aranyketrecének Rácsai
A Büszkeség... Milyen fényesen csillog, akár a nap, mikor a legtisztább vizű tó tükrére vetül. Pedig valójában egy aranyketrec, mely saját lelkünket zárja fogságba. Emlékszem, egy idős mesélőre, ak...
Tovább olvasom →A Harag Fekete Opálkígyója
A harag, ez a fekete opálkígyó, oly halkan tekeredik rá a szívre. Nem jön robajjal, nem harsogja el magát. Eleinte csak egy apró, hűvös érzés, egy szúrós gondolat, mint egy pici, fekete kavics a ci...
Tovább olvasom →A Félelem Kőszívének Olvadása
A félelem, ez a nehéz kődarab, oly sokszor telepszik meg a szívünk mélyén. Érzem a súlyát, néha szinte elviselhetetlenül. Ott lapul a gyomromban, egy szorító érzésként a torkomban, és megakadályoz ...
Tovább olvasom →Az Áldozat Okkersárga Homokszemei
Az áldozat. Milyen gyakran halljuk ezt a szót, s milyen ritkán értjük a mélységét. Nem csupán a mártíromság hősi póza rejlik benne, hanem a mindennapok okkersárga homokszemeiben is, melyek lassan, ...
Tovább olvasom →Az Egység Holdfény Szimfóniája
Néha, mélyen legbelül, érezzük a szívünkben azt a tompa lüktetést, ami nem a miénk. Mintha egy távoli dob lenne, ami a mi mellkasunkban visszhangzik. Aztán rájövünk: ez a Másik, a Szerettünk, akine...
Tovább olvasom →A Remény Borostyán Szívverése
Tudtad, hogy a remény nem a bizonyosság fényében ragyog a legszebben? Nem akkor, amikor minden tökéletes, amikor a jövő rózsaszín ködbe burkolózik. Ó, nem! A remény igazi arca a legsötétebb éjszaká...
Tovább olvasom →