Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Tudatlanság Ébenfa Labirintusa
Ma a tudatlanság ébenfa labirintusáról szeretnék írni. Nem a világ dolgairól való tudatlanságról, bár az is lehet fájdalmas. Hanem a saját magunkkal kapcsolatos tudatlanságról. Azt hisszük, ismerjü...
Tovább olvasom →A Hála Mézszínű Patakjai
A hála. Oly sokszor elhangzik, oly sokszor elfelejtődik. Néha egy üres köszönömbe sűrűsödik, egy rutinszerű gesztusba, melynek valódi mélységét nem engedjük a felszínre. Pedig a hála nem csupán egy...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Lágy Zöld Mohaszőnyege
A régi ösvényen jártam, ahol a tökéletesség sziklái tornyosultak felettem. Minden lépésem pontosságtól, hibátlan kivitelezéstől visszhangzott. Lélegzetem is szinte szabályozott volt, nehogy a vártn...
Tovább olvasom →A Szívószeretet Bronz Gyökerei
Egy ősöreg olajfa állt a dombtetőn, gyökerei mélyen a földbe kapaszkodva. Századok viharai tépázták, ágai görbék és csavarodottak voltak, kérge repedezett. Mégis, minden tavasszal újra virágzott, a...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Sárga Homokkígyói
Éreztem, ahogy a naplemente vörös lángjai megnyúlnak, sárgává fakulnak, ahogy a szívemben is valami hasonló történik. A tűzhely helyén már csak pislákoló parázs, a szenvedély helyén a kényelem sárg...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragd Mérge
A hegytetőn álltam, a szél marcangolt, de a lelkemben még nagyobb vihar dúlt. Egy barátom sikere, amit régóta vágytam, mint valami sav mart bele a szívembe. Irigység. Éreztem, ahogy a smaragd mérge...
Tovább olvasom →A Bizalom Tavaszi Napsugara
A bizalom… egy törékeny virág, melynek gondoskodásra van szüksége, hogy kinyílhasson. Évekig éltem egy kertben, ahol a gyanú mérgező esőként hullott a földre, megfojtva minden szirmot, még mielőtt ...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Pillangói
Éreztem, ahogy a Nap a homlokomra süt, mégis, a belsőmben valami hűvös maradt. Kényelmes volt ez a hűvösség, ez a megszokott ösvény, ahol minden lépés ismerős, minden virág neve hallatán mosolyra h...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyöngyház Pillangószárnya
A kertemben ültem, a rózsák között. Estefelé járt, és a naplemente narancssárga és rózsaszín színekkel festette be az eget. Éreztem, ahogy a múlt árnyai megpróbálnak lehúzni, egy régi sérelem, mely...
Tovább olvasom →A Harag Borostyán Fogsága
A harag… olykor borostyánként dermed ránk, megőrizve egy letűnt pillanatot, egy elkövetett sérelmet, egy el nem engedett fájdalmat. Csillogó, mézédes csapdája ez a léleknek, melyben az idő megáll, ...
Tovább olvasom →