Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Áldozat Jáspis Könnyeinek Súlya
Az áldozat. Milyen gyakran érezzük, hogy mi vagyunk azok? Hogy valaki, valami elveszi az erőnket, az időnket, a boldogságunkat. Néha észrevétlenül kúszik be az életünkbe, mint egy láthatatlan gyöké...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Jáde Harmatcseppjei
A megbocsátás... gyakran emlegetjük, mintha egy könnyed mozdulat lenne, egy szívből jövő mosoly, amellyel feloldozást nyújtunk a másiknak és magunknak. Pedig néha akkora erőfeszítésbe kerül, mintha...
Tovább olvasom →Az Önbeteljesítő Jóslat Sárkányfogai
Mindannyian hordozunk magunkban sárkányfogakat. Elvetjük őket a tudattalan talajába, és aztán csodálkozunk, hogy miért kelnek ki belőlük vérszomjas szörnyek. Ezek a fogak az önbeteljesítő jóslatok,...
Tovább olvasom →Az Igazság Aranyló Pókhálója
Észrevettétek már, hogy a hazugság, még a legkisebb is, milyen könnyen terjed? Mint egy láthatatlan pókháló, szövi be a gondolatainkat, a kapcsolatainkat, és a végén foglyul ejti a lelkünket. Pedig...
Tovább olvasom →Az Elengedés Rubin Szirmainak Tánca
Néha, amikor a Hold a Skorpió jegyében jár, érzem, ahogy a régi sérelmek, a kimondatlan szavak mérge felkavarodik bennem. Mintha egy sötét, mély kút aljáról próbálnának felszínre törni a fájdalom r...
Tovább olvasom →A Bizalom Borostyán Hídjai
Oly sokszor érezzük, hogy a bizalom egy törékeny üvegből épült torony, mely bármely pillanatban porrá zúzódhat egyetlen helytelen lépéstől. Pedig a valódi bizalom nem ilyen. Nem törékeny, hanem rug...
Tovább olvasom →A Bátorság Türkiz Pillangósora
Néha úgy érezzük, a világ egy szürke, arctalan masszává olvad előttünk. A döntések súlya nyomaszt, a jövő pedig egy sűrű ködbe burkolózik. Ilyenkor a félelem könnyen megbéníthat minket, suttogva a ...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opál Színjátéka
Az illúziók – a ragyogó, csábító opálok. Mindegyik szivárványt rejt, ígéretet, egy másik valóságot, ami talán vonzóbb, mint a mostani. Ó, milyen könnyű elveszni bennük! Mintha egy tükörlabirintusba...
Tovább olvasom →Az Én Vas Szürke Pajzsa
Oly sokáig hordtam. Észre sem vettem, hogy a részemmé vált. Azt hittem, védelek, pedig csak elzárt. Vas szürke pajzs volt, kovácsolt félelemből, megerősítve a múlt fájdalmaival. Minden egyes csalód...
Tovább olvasom →A Csend Kék Selyemlepkéi
Elcsendesedni. Milyen nehéz is néha. Mintha a világ zaja, a gondolatok örvénylése, a kényszeres cselekvés mind-mind azon munkálkodnának, hogy elnyomják a legbensőbb hangot. Pedig ott van. Mindig ot...
Tovább olvasom →