Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kontroll Gránit Katedrálisa
Oly sokszor építünk magunknak gránit katedrálisokat a kontroll vágyából. Falakat emelünk a félelem köveiből, tornyokat, melyek a magányba szúrnak, s a kapukat gondosan lezárjuk, mert félünk a válto...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Ezüstös Holdfénye
A kíváncsiság… sokszor tartjuk gyermeteg hóbortnak, valami olyasminek, amit kinövünk a felnőttkor "komolyságával". Pedig az a belső tűz, ami arra ösztönöz, hogy kérdezzünk, kutassunk, új ...
Tovább olvasom →A Felismerés Kobaltkék Pillanata
Ma reggel, a Nap épphogy áttört a ködön, furcsa érzés kerített hatalmába. Olyan volt, mintha egy régi, poros dobozt nyitottam volna ki a lelkem padlásán. A dobozban emlékek, elszalasztott lehetőség...
Tovább olvasom →A Türelem Tejút Porhintése
A türelem, ó, milyen nehezen megragadható erény! Olyan, mint a Tejút finom, ezüstös porhintése az éjszakai égen: látszólag ott van, elérhető, mégis, ha markolni próbálod, csupán üres kezed marad. É...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Lila Hajnala
A Remény néha olyan, mint a hajnal első, halvány lila sugara. Alig látszik, szinte elillan, mégis ott van, halkan ígérve egy új napot, egy új lehetőséget. Évekig cipeltem a vállamon egy terhet, egy...
Tovább olvasom →A Döntés Pillangó Szárnycsapása
Néha, az élet útvesztőjében eljutunk egy elágazáshoz. Két ösvény nyílik előttünk, mindkettő ismeretlen tájakra vezet. A döntés terhe nehezedik ránk, a bizonytalanság ködében tapogatózunk. Vajon mel...
Tovább olvasom →A Kételkedés Óceánjának Gyöngyszeme
A kétség olykor mély, háborgó óceánként hullámzik bennünk. Megkérdőjelezünk mindent, a döntéseinket, a képességeinket, még azt is, ami a legszentebb a szívünkben. Én is jártam ezen az óceánon, és t...
Tovább olvasom →A Lemondás Bíbor Alkonyatja
Néha úgy érezzük, mintha a lemondás lenne az egyetlen kiút egy zsákutcából. Pedig a valódi lemondás nem a feladás keserű íze, hanem a bölcsesség érett gyümölcse. Évekig dédelgettem egy álmot, egy n...
Tovább olvasom →Az Igazság Gyöngyház Kapuja
Néha, az élet hullámverése közepette, elfelejtjük, hogy mi is az a tiszta, feltétel nélküli igazság. Elveszünk a zajban, a mások véleményében, a saját félelmeink suttogásában. Mint egy apró, finom ...
Tovább olvasom →A Versengés Vasmarkának Rozsdája
A naplemente vörösre festette az eget, mintha egy óriási, láthatatlan ecset húzta volna végig. Én pedig ott álltam, a dombtetőn, és a völgyben kigyúló fényeket néztem. Mindegyik fény egy-egy otthon...
Tovább olvasom →