Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Önbizalom Fakó Holdudvara
Az önbizalom… gyakran gondolunk rá úgy, mint egy ragyogó napra, mely elűzi a kételyek árnyait. Pedig néha, igazán mélyre nézve, inkább csak egy fakó holdudvar az, ami körbeveszi a belső kétségeink ...
Tovább olvasom →A Félelem Kígyómedúzájának Szeme
Ma, mikor a Hold a Skorpió jegyében jár, a félelem valósága mélyen gyökerezik bennem. Nem a félelem a pókféle árnyéktól vagy a hirtelen zajtól – hanem az a bénító szorítás, ami a jövő bizonytalansá...
Tovább olvasom →A Megértés Csillagtérképe
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, sötét térképet tartanék a kezemben, tele bonyolult vonalakkal és ismeretlen szimbólumokkal. Ez a térkép a megértés. A saját magam megértésének, a mások megértés...
Tovább olvasom →A Sajnálat Szürke Lepkéinek Porfelhője
A vénasszony a kályha mellett ült, tekintete a lángokban táncolt. Nem a meleget kereste, hanem a múltat, azt a távoli, ködös vidéket, ahol a sajnálat szürke lepkéi örökös porfelhőt kavartak. Minden...
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Rozsdás Vaslépcsői
A türelmetlenség néha olyan, mint egy rozsdás vaslépcső. Ott áll meredeken az ösvényünk mellett, és csábít, hogy felrohanjunk rajta, megspórolva a hosszadalmas, kanyargós utat. Azt suttogja: "...
Tovább olvasom →A Hála Mézeskalács Morzsái
Ma reggel, ahogy a nap első sugarai átszűrődtek a konyhaablakon, különös érzés fogott el. Nem a megszokott, rohanással teli nap indult, hanem valami más. Mintha a levegőben finom, édes illat lebege...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Örökzöld Ligete
A tökéletesség utáni sóvárgás olykor olyan, mint egy ördögi körforgás. Szüntelenül hajszoljuk a megfoghatatlant, miközben elfelejtjük megpihenni ott, ahol éppen vagyunk. Mintha a jelen pillanat sos...
Tovább olvasom →Az Elengedés Táncoló Tollpihéi
Oly sokszor kapaszkodunk foggal-körömmel abba, ami elmúlik. Mint a gyermek, aki nem akarja elengedni a kedvenc, rongyosra játszott plüssállatát, akkor sem, amikor már látszik rajta az idő vasfoga. ...
Tovább olvasom →A Fásultság Kővé Dermedt Virágszirma
Éreztem, ahogy a szívem egyre nehezebben dobban. Nem a fájdalom, nem a bánat – azok legalább valami életet jelentenek. Ez a fásultság volt az, egy szürke köd, ami beborított mindent. Mintha a világ...
Tovább olvasom →A Vágy Éji Pillangóinak Hamuja
A vágy... egy éji pillangó, szárnyait holdfény itatja, s a szív lángja felé repül, önnön pusztulását keresve. Ó, hányszor hittem azt, hogy a vágy az élet motorja, az ami előre hajt, ami értelmet ad...
Tovább olvasom →