Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lemondás Achát Kapujának Kulcsa
A lemondás. Gyakran érezzük büntetésnek, veszteségnek. Pedig a lemondás nem más, mint egy achát kapu, mely egy mélyebb, tisztább térbe vezet. Egy térbe, ahol kevesebb a zaj, ahol jobban halljuk a l...
Tovább olvasom →A Büszkeség Arany Kalitkájának Éneke
Oly sokszor építünk magunk köré magas falakat, aranyból szőtt börtönöket. Ezeknek a falaknak az alapja a büszkeség, mely éppúgy lehet pajzs, mint teher. Évekkel ezelőtt találkoztam egy idős fafarag...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Aranypora
A Kíváncsiság Aranypora... olyan finom, hogy szinte láthatatlan, mégis mindent átsző. Nem a tolakodó, mások dolgába vájkáló kíváncsiságról beszélek, hanem arról a szent, gyermeki csodálkozásról, am...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Akvamarin Fátyla
A megbocsátás – oly sokszor emlegetett, mégis nehezen elérhető állapot. Mint egy akvamarin fátyol, áttetsző, mégis képes eltakarni a legmélyebb sebeket. Nem a felejtésről szól, nem a bűnök minimali...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Borostyán Fénye
A lelkiismeret. Nem egy szigorú bíró, nem egy vádaskodó hang. Inkább egy borostyánkövön átszűrődő fény, melegséget és ősi bölcsességet sugározva. Amikor eltévedünk, amikor letérünk a szívünk ösvény...
Tovább olvasom →Az Irigység Málna Méregcseppjei
Tegnap a piac forgatagában jártam, a nyári gyümölcsök színpompás kavalkádjában. Egy idős néni standjánál megakadt a szemem a tökéletes, mélyvörös málnán. Amint fizettem, észrevettem egy fiatal lány...
Tovább olvasom →A Megértés Smaragd Lélegzetvétele
Tegnap egy öregasszonyt láttam a piacon. Gyűrött arcán a napfény arany hálóként játszott, ahogy görnyedten válogatta a paradicsomokat. Nem a legszebbeket kereste, nem a hibátlan piros gyümölcsöket....
Tovább olvasom →A Kételkedés Holdkő Labirintusa
A kételkedés néha olyan, mint egy Holdkőből épített labirintus. Ezüstös falai gyönyörűek, csábítóak, de minden kanyar bizonytalanságot rejt. Elindulunk benne, mert szeretnénk megismerni önmagunkat,...
Tovább olvasom →A Félelem Obszidián Páncéljának Morzsái
A félelem. Oly sokszor öltjük magunkra, mint egy nehéz, obszidián páncélt. Megvéd a képzelt veszélyektől, a jövő árnyaitól, a múlt fájdalmától. De vajon tényleg véd? Évekkel ezelőtt, egy mélyen fek...
Tovább olvasom →A Türelem Gyöngyház Csendje
Néha úgy érzem, az idő maga egy szeszélyes folyó, mely hol lassan hömpölyög, hol pedig vad zuhatagként sodor magával. És én, ezen a folyón hánykolódó csónak, gyakran elveszítem a türelmem. Kapkodok...
Tovább olvasom →