Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Féltékenység Smaragd Mocsara
A féltékenység. Egy smaragd mocsár, csillogó felszínnel, ám mélyén fullasztó iszappal. Emlékszem, egy nyári estén, a csillagok lágy fényében sétáltam a tengerparton. Mellettem a szerelmem, akinek a...
Tovább olvasom →A Figyelem Borostyán Sárga Lángja
A figyelem… milyen könnyen elszáll, mint a pitypang szélhordta magja. Pedig a pillanat maga a létezés szíve. Emlékszem, nagymamám mindig azt mondta, a lélek tükre az, ahová a figyelmed irányul. És ...
Tovább olvasom →A Sértettség Selyem Pókhálója
Oly könnyen beleszövődik a lélek szövetébe, ez a finom, mégis erős háló. Egy szó, egy tekintet, egy gesztus, és máris ott ragadunk, a sértettség selyem pókhálójában vergődve. Nem látjuk a kijáratot...
Tovább olvasom →A Fásultság Kőszürke Hályogja
A fásultság egy kőszürke hályog, ami lassan, alattomosan kúszik a lélek ablakaira. Nem hirtelen csap le, mint a düh vihara, hanem észrevétlenül telepszik ránk, mint a reggeli köd a tájra. Egy nap a...
Tovább olvasom →A Kételkedés Holdfény Szürke Köde
A Kételkedés… ez a ravasz illúzionista, aki a Hold fényében szürkévé mossa a színeket. Nem ordít, nem fenyeget, csupán suttog, belopózik a gondolataink közé, és lassan, biztosan átalakítja a valósá...
Tovább olvasom →Az Egység Opál Szivárványhidai
Ma reggel, ahogy a nap első sugarai megcsillantak a harmaton, eszembe jutott egy régi történet a hegy tetején élő remetéről. Az emberek felkeresték őt tanácsért, de ő ritkán szólt. Inkább egyetlen,...
Tovább olvasom →A Türelem Gyöngyház Kagylóhéja
A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint egy rég elfeledett álom. Pedig ott rejtőzik bennünk, mélyen, a szívünk legcsendesebb kamrájában, egy gyöngyház kagylóhéjként, mely idővel, rétegről rétegr...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Napfény Szőtte Fonala
Oly sokszor kerestem a választ a csillagokban, az ősi bölcsességekben, a guruk szavaiban. Azt hittem, az önbizalom egy elnyerhető kincs, valami, ami kívülről érkezik, mint egy ajándék. Pedig nem. A...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Ónix Tövisei
Volt egyszer egy vén fűzfa a folyóparton. Évszázadok során gyökerei mélyen a földbe kapaszkodtak, ágai pedig a víz felett hajladoztak, menedéket nyújtva a halaknak és madaraknak. Az emberek is gyak...
Tovább olvasom →A Kontroll Ólom Súlya
Olyan gyakran szorítjuk ökölbe az életet, próbálva irányítani a hullámokat, melyek partra vetnek minket. Hiszünk abban, hogy ha elég erősen tartjuk a gyeplőt, elkerülhetjük a bukásokat, a csalódáso...
Tovább olvasom →