Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az El nem Küldött Levelek Fátyla
Hányszor álltunk a döntés küszöbén, egy apró cetlit szorongatva a kezünkben, rajta szavak, melyek a szívünk legmélyéről törtek elő? Szavak, melyek elhangozatlanul, vagy elküldetlenül maradtak, és a...
Tovább olvasom →Az El nem Hordott Érzések Hídja
Léleknapló bejegyzés Ma reggel egy rég elfeledett képet találtam a tudatom mélyén: egy hidat, amely sehová sem vezetett, és mégis, mindkét oldalon sűrű, buja dzsungel ölelte körül. Azt...
Tovább olvasom →A Visszhangtalan Tükör Titka
Van egy mélységes, rejtett fájdalom, ami sokunkban ott lappang, még ha nem is tudunk róla tudatosan. Ez az, amikor keressük a visszajelzéseket, a külső megerősítéseket, a tükröt, amiben megláthatju...
Tovább olvasom →A Hagyaték Néma Gyökerei
Ma éjjel, miközben a Hold lassan emelkedett a horizont fölé, és ezüstös fénnyel öntötte el a szobám, egy furcsa, mégis ismerős érzés kerített hatalmába. Az örökségről elmélkedtem. Nem arról, amit t...
Tovább olvasom →A Csendes Tükör Törékeny Fátyla
Léleknapló. Azt hiszem, mindannyiunkban él egy rejtett szoba, egy éterikus kamra, ahol a legmélyebb, legféltettebb félelmeink lakoznak. Nem azok, amelyek a sötétben, vagy a magányban kísértenek, ha...
Tovább olvasom →A Lélek Varázslatos Patinája
Léleknaplómban ma egy olyan jelenségről írok, ami talán az egyik legkevésbé értett, mégis a legnemesebb. Arról a belső ragyogásról, melyet nem az újdonság, hanem az idő mélysége hoz létre. Arról a ...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Szeglete
Sokszor keressük a válaszokat a külvilág zajában, a mások tanácsaiban, a könyvek bölcsességében. Szaladunk, kutatunk, gyűjtögetünk, mint egy szorgos méh, aki virágról virágra száll, hogy nektárt gy...
Tovább olvasom →Az Idő Szőtte Láthatatlan Fonal
Léleknaplóm ezen lapjain egy olyan témához fordulok, ami sokszor észrevétlenül, mégis alapjaiban határozza meg létezésünk ritmusát: a türelem. Nem az a fajta türelem, ami a várakozás passzív állapo...
Tovább olvasom →A Várakozás Szunnyadó Kertje
Mélyen belül, valahol a szívünk rejtett ösvényein, mindenki hordoz egy apró, szunnyadó kertet. Ez a kert a várakozás terepe. Nem az a fajta várakozás, ami türelmetlenül topog a lábával egy lekésett...
Tovább olvasom →Az Előre Lélegzett Holnap Édes Fájdalma
Léleknaplóm sorait ma a jövő édes, mégis fájó ígérete járja át. Gyakran azon kapom magam, hogy gondolataim már messze előre szaladnak, megfestve a még el sem érkezett napok, hetek, hónapok képét. K...
Tovább olvasom →