Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Törékeny Üvegkertje
Hajlamosak vagyunk a bizalmat erős várfalnak képzelni, bevehetetlennek és szilárdnak. Pedig a valóságban sokkal inkább hasonlít egy üvegkertre. Finom, átlátszó falai vannak, melyeken keresztül a fé...
Tovább olvasom →A Vágyak Hamvas Holdudvara
A vágy. Olyan, mint a hamvas holdudvar a telihold körül. Gyönyörű látvány, szinte mágikus, de valójában csak a fénytörés játéka a légkörben lévő jégkristályokon. A vágyaink is ilyenek: ragyogó illú...
Tovább olvasom →A Kételkedés Óceánjának Gyöngyhajói
A Kételkedés Óceánja végtelennek tűnt, hullámai hol szelíden simogatták a partot, hol pedig hatalmasra duzzadva fenyegették az elmerüléssel. Egy aprócska gyöngyhajó voltam ezen a tengeren, a fedélz...
Tovább olvasom →Az Igazság Ezüst Tükrének Repedései
Tudod, az igazság olyan, mint egy ezüsttükör. Gyönyörűen veri vissza a fényt, tisztán mutatja a valóságot. De mi történik, ha megreped? Apró, alig észrevehető repedések keletkeznek benne, amik elto...
Tovább olvasom →A Hit Könnycseppek Gyémántja
Néha, a legsötétebb órákban, mikor a kétely szürke ködbe burkol mindent, és a jövő csupán egy fenyegető árnyék, elfelejtjük, mi is tartott minket addig a felszínen. A hit. Nem a vak, megingathatatl...
Tovább olvasom →A Türelem Égi Vízcseppjei
Hajlamosak vagyunk a türelmetlenséget valami gyengeségnek, hibának tartani. Pedig a türelem nem a cselekvésképtelenség, hanem a mélységes bizalom gyümölcse. Egy kertész nem rángatja ki a földből a ...
Tovább olvasom →Az Alázat Borostyánfényű Patakja
Az alázat… sokszor gyengeségnek látjuk, pedig a valódi erő forrása. Nem a megalázkodás, nem a lemondás önmagunkról, hanem a tiszta látás képessége. Látni a helyünket a nagy egészben, elfogadni a ko...
Tovább olvasom →A Csend Erdőinek Mélysége
A megfelelés aranyozott kalitkája rég összetört. Repesztette a vágy, hogy önmagam erdejébe vessek gyökeret. Hosszú ideig mások hangja visszhangzott bennem, elnyomva a saját ritmusom. Azt hittem, cs...
Tovább olvasom →A Hiány Lila Akvarellje
A hiány. Olyan, mint egy lila akvarellfolt a lelkünk vásznán. Először talán dühösen próbáljuk letörölni, elfedni ragyogóbb színekkel, de a lila makacsul átsüt. Aztán bánat lesz belőle, szürke esőcs...
Tovább olvasom →A Hála Aranyló Méhkasa
Éreztem a szívemben a hiányt, egy ürességet, amit semmi sem tudott betölteni. Kerestem kincseket, elismerést, szerelmet – mindent, ami a világ szemében érték. De minél többet hajszoltam, annál távo...
Tovább olvasom →