Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Láthatatlan Hálók Elengedése
Minden lélek útján eljön az a pillanat, amikor észreveszi magát a saját maga által szőtt, vagy mások által rávetített, láthatatlan hálók fogságában. Ezek nem kézzelfogható kötelek, nem is vasláncok...
Tovább olvasom →A Lélek Törékeny Tükröződése
Vajon hány alkalommal állunk a tükör előtt, és keressük magunkat a visszatükröződésben? Nem a külsőnk az, ami igazán számít – bár az is fontos része a földi létünknek. Sokkal inkább a tekintet az, ...
Tovább olvasom →A Megfelelés Szélárnyékos Fályola
Vajon hány alkalommal éreztem azt az apró, mégis mindent betöltő szorítást a mellkasomban, amikor tudtam, valami nem én vagyok? Amikor a szavak, a tettek, a mozdulatok, mind-mind egy láthatatlan fo...
Tovább olvasom →Az Elengedett Fény Öröksége
Léleknapló. Sokan keressük az örökséget, azt a nyomot, amit magunk után hagyunk. Vagyon, emlék, egy-egy gesztus, ami tovább él a szívben. De mi van azzal a fénnyel, amit nem birtoklunk, hanem egysz...
Tovább olvasom →A Meg nem született Pillanatok Szelíd Súlya
Van, amikor az ember ül egy ablakpárkányon, vagy sétál egy erdei ösvényen, és egy hirtelen felismerés hasít belé. Nem egy harsány villámcsapás, inkább egy puha, csendes rezdülés, mint a dér, ahogy ...
Tovább olvasom →A Felhőkön Túl Élő Ígéret
Mélyen lélegezve ülök a teraszon, egy kora őszi reggelen. A levegő friss, mégis érezni benne a nyár utolsó, halovány leheletét. Előttem a távoli dombokon felhők tornyosulnak, mint hatalmas, gyapjúb...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Pillanat Békéje
Léleknaplóm ezen lapjain ma a sietség és a halogatás kettős árnyékáról elmélkedem. Mennyi mindent tervezünk, mennyi álmunkat toljuk holnapra, holott a pillanat maga a végtelen gazdagság és a teljes...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmus Suttogása
Van úgy, hogy az ember úgy érzi, mintha egy zajos utca közepén állna, ahol mindenki siet valahova, de ő maga nem tudja, miért. Elfelejtjük, hogy a saját belső ritmusunk nem a külvilág diktálta temp...
Tovább olvasom →A Szétszóródott Csend Visszhangja
Léleknaplóm lapjain ma egy olyan érzés motoszkál, mely sokszor elkerüli a figyelmünket, mégis átszövi napjainkat: a szétszórtság. Nem az a fajta szétszórtság, amikor kulcsainkat felejtjük el, hanem...
Tovább olvasom →Az Elengedés Láthatatlan Hídja
Léleknaplóm mai lapjára az elengedés misztériumát szeretném feljegyezni, azt a belső munkát, mely csendben, de annál nagyobb erővel képes átalakítani a sorsunkat. Hányszor ragaszkodunk görcsösen va...
Tovább olvasom →