Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Felelősség Karneol Lángjai
Hajnal volt. A szoba félhomályában a gyertya pislákolt, fénye táncot járt a falon. Tekintetem a kezeimre szegeződött. Annyi mindent alkottak, építettek, simogattak – és romboltak is. Oly sokszor mu...
Tovább olvasom →A Feledés Zafír Homokórája
Olyan mélyen eltemetjük a múltat, mintha soha nem is létezett volna. A Feledés Zafír Homokórája csendesen pereg, szemeink elől homályosítva az egykor ragyogó emlékeket. Pedig a múlt, akár a folyópa...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opál Palástja
Azt mondják, a Neptunusz bolygó a ködök és illúziók mestere. Hogy elrejti a valóságot előlünk, álomba ringat, és hamis képeket vetít a tudatunk vásznára. Én sokáig küzdöttem ez ellen. Harcoltam a t...
Tovább olvasom →Az Egység Rodokrozit Pillangói
Évekig kerestem a helyemet. Jártam hegyeket, völgyeket, de sosem éreztem, hogy igazán otthon lennék valahol. Aztán egy nap, egy apró, eldugott virágoskertben megpillantottam egy rodokrozitot. A róz...
Tovább olvasom →A Derű Akvamarin Cseppjei
Az apró, hétköznapi örömök gyakran elkerülik a figyelmünket. Pedig a lélek szomjazik rájuk. Mint egy szomjazó vándor a sivatagban, úgy kutatunk a nagy, monumentális boldogság után, elfeledkezve arr...
Tovább olvasom →A Csend Topáz Oázisa
A világ zaja szüntelenül ostromol. Gondolatok cikáznak, mint nyílhegyek, szavak csattognak, mint villámok, elvárások tornyosulnak, mint megmászhatatlan hegyek. Ebben a kaotikus forgatagban elfelejt...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Labradorit Tükrei
A labradorit játéka, az a mélyről felvillanó kék és zöld, mindig is lenyűgözött. Mintha egy másik világ kapuja nyílna meg bennünk. Ma a labradorit a lelkiismeretemet idézi. Nem a vádaskodót, nem a ...
Tovább olvasom →A Sajnálat Ónix Könnycseppjei
Sajnálom. Milyen könnyen kimondjuk ezt a szót, anélkül, hogy valóban megízlelnénk a súlyát. Mintha egy szélfútta levél lenne, amit oda sodrunk valaki elé, remélve, hogy eltereli a figyelmét a mi fá...
Tovább olvasom →Az Áldozat Jáspis Vérnyomai
Az áldozat. Nem a hősiesség fényes páncélja, hanem a sarokba szorított szív vérző sebe. Tudom, ismerem ezt a jáspis vörös árnyalatát. Évekig viseltem, mint valami láthatatlan koronát, azt gondolva,...
Tovább olvasom →A Kétely Holdkő Ösvényei
A kétely olyan, mint a holdfényben kanyargó ösvény. Csábítóan hívogat, ezüstösen csillog, és azt ígéri, hogy a sötétségben is biztonsággal vezet. De a Hold csalóka fényében minden árnyék mélyebbnek...
Tovább olvasom →