CHAT
Léleknapló
Belépés Regisztráció

Léleknapló

Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei

A Bizonytalanság Aranypora Szitál

Mindannyian éreztük már, ahogy a bizonytalanság aranypora lassan, alattomosan beterít mindent. Nem is arany valójában, csak a napfény játéka festi annak, hogy elfedje az alatta rejlő félelmet. Én a...

Tovább olvasom →

A Belátás Tejfehér Fátyla

Néha, mintha vastag, tejfehér fátyol borítaná be a szemem. Nem látok tisztán, csak sejtelmeket, torz tükörképeket a valóságról. Ilyenkor elveszettnek érzem magam, a vágyaim sűrű dzsungelében bolyon...

Tovább olvasom →

A Csend Gyémánt Világossága

A nyüzsgő város zajában, a gondolatok örökös kavalkádjában néha elfelejtünk megállni. Elfelejtünk belélegezni a pillanat csendjébe, abba a térbe, ahol a lélek valódi dallama rezonál. Egy öreg meste...

Tovább olvasom →

A Megbocsátás Alabástrom Kútja

Az ösvény poros volt és kietlen, lelkem szomjazott. Sokáig vándoroltam, hátamon cipelve a sérelmek zsákját. Minden egyes kő, amin megbotlottam, egy régi fájdalom emléke volt, minden árnyék egy elsz...

Tovább olvasom →

A Féltékenység Smaragd Mocsara

A féltékenység. Egy smaragd mocsár, csillogó felszínnel, ám mélyén fullasztó iszappal. Emlékszem, egy nyári estén, a csillagok lágy fényében sétáltam a tengerparton. Mellettem a szerelmem, akinek a...

Tovább olvasom →

A Figyelem Borostyán Sárga Lángja

A figyelem… milyen könnyen elszáll, mint a pitypang szélhordta magja. Pedig a pillanat maga a létezés szíve. Emlékszem, nagymamám mindig azt mondta, a lélek tükre az, ahová a figyelmed irányul. És ...

Tovább olvasom →

A Sértettség Selyem Pókhálója

Oly könnyen beleszövődik a lélek szövetébe, ez a finom, mégis erős háló. Egy szó, egy tekintet, egy gesztus, és máris ott ragadunk, a sértettség selyem pókhálójában vergődve. Nem látjuk a kijáratot...

Tovább olvasom →

A Fásultság Kőszürke Hályogja

A fásultság egy kőszürke hályog, ami lassan, alattomosan kúszik a lélek ablakaira. Nem hirtelen csap le, mint a düh vihara, hanem észrevétlenül telepszik ránk, mint a reggeli köd a tájra. Egy nap a...

Tovább olvasom →

A Kételkedés Holdfény Szürke Köde

A Kételkedés… ez a ravasz illúzionista, aki a Hold fényében szürkévé mossa a színeket. Nem ordít, nem fenyeget, csupán suttog, belopózik a gondolataink közé, és lassan, biztosan átalakítja a valósá...

Tovább olvasom →

Az Egység Opál Szivárványhidai

Ma reggel, ahogy a nap első sugarai megcsillantak a harmaton, eszembe jutott egy régi történet a hegy tetején élő remetéről. Az emberek felkeresték őt tanácsért, de ő ritkán szólt. Inkább egyetlen,...

Tovább olvasom →
← 1 ... 392 393 394 395 396 ... →