Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Önbizalom Bronz Páncélja
Azt mondják, az önbizalom belülről fakad, mint egy tiszta forrás. Én sokáig hittem, hogy ez a forrás eleve megvan mindenkiben, csak néha elapad. Pedig nem. Néha az a forrás soha nem is létezett. Né...
Tovább olvasom →A Szorongás Ólom Pillangóketrece
Éreztem már a szorongást. Ki ne érezte volna? De nemrég mélyebbre hatoltam a lényegében, mint valaha. Elképzeltem egy óriási, sötét ketrecet, aminek a rácsai ólomból voltak. Bent pedig remegő, ólom...
Tovább olvasom →A Megelégedettség Jáde Kertecskéje
Valahányszor a szemem a szomszéd virágoskertjére tévedt, valami furcsa, apró szúrás éreztem a szívemben. Mintha az övé mindig zöldebb, a rózsái mindig illatosabbak lettek volna. Pedig én is gondozo...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Lazúrkék Pillangói
A kíváncsiság néha veszélyes ösvényekre visz, olyan területekre, ahol a tudás terhe súlyosabban nehezedik a lélekre, mint a nemtudás áldott könnyedsége. De vajon valóban elkerülendő mindaz, ami ism...
Tovább olvasom →Az Irigység Bazaltszívű Madarai
Ma egy különös érzés kísértett. Nem volt éles, mint a féltékenység fullánkja, sokkal inkább egy tompa nyomás, egy árnyék, ami a szívemre telepedett. Irigység volt. Nem a szomszéd új autójára, vagy ...
Tovább olvasom →Az Elvárás Jégvirág Királysága
Oly sokszor építünk magunk köré jégpalotát, melynek falait az elvárások finom, mégis erős jégvirágai díszítik. Elvárások másoktól, magunktól, a világtól. És ahogy a napfény megcsillan a fagyos leve...
Tovább olvasom →A Lemondás Rubin Szirmainak Esése
Az élet néha egy furcsa kertészhez hasonlít. Gondosan ültetünk el magokat, tápláljuk őket a remény és a vágyakozás napfényével, s várjuk a virágzást. Olykor azonban a természet – vagy épp a sors – ...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Bíbor Alkonykapuja
A nosztalgia… furcsa érzés. Nem egészen fájdalom, bár visel magán egy fátylat a múlandóságból. Nem is tiszta öröm, mert a "mi lett volna, ha" árnyéka mindig ott kísért. Inkább egy bíbor a...
Tovább olvasom →A Túlzás Aranyló Mézescsapdája
A túlzás édes illata hívogat, mint a mézé a virágok között. Olyan csábító, olyan beteljesítőnek tűnik. Egy pillanatra elfeledtet mindent, ami valóságos, ami mérsékelt, ami kiegyensúlyozott. Mintha ...
Tovább olvasom →A Versengés Obszidián Szigonydarabjai
Éreztem, ahogy egy régi sebre tapint a tudatom. Versengés. Mindig is furcsa kettősség volt ez bennem. Egyrészt vágytam rá, hogy a legjobb legyek, hogy kiemelkedjek. Másrészt mélyen megvetettem a go...
Tovább olvasom →