Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Önbecsülés Bronz Szobra
Hajnalpírban ébredek. A Nap, ez a hatalmas égi kovács, bronzszínűre festi az eget. Eszembe jut egy rég elfeledett történet, egy mesteremberről, aki egykor a legfinomabb bronzból szobrokat öntött. M...
Tovább olvasom →A Hála Aranyló Méhkasa
Volt egyszer egy öregasszony, aki a hegyek között élt, egy apró, kőből épült házikóban. Szívét a hála éltette. Nem a nagy dolgokért volt hálás – nem volt sok pénze, sem fényűző élete. A legapróbb a...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Sivatagi Illúziói
A megalkuvás. Milyen édesen cseng a szó, mintha valami békés kiegyezésről, közös nevezőről lenne szó. Pedig a valóságban sokszor sivatagi illúzió, délibáb, mely azt ígéri, hogy ha feladjuk egy kics...
Tovább olvasom →Az Elszigeteltség Ólomkristály Cseppjei
A régi kertben álltam, a novemberi szél simogatta az arcom. A nap már lebukott a horizont mögé, csak halvány bíbor fény festette az eget. Éreztem, ahogy a magány – az elszigeteltség – ólomkristály ...
Tovább olvasom →A Csend Fehér Arany Palástja
A nagyváros zajában, a szüntelen zsongásban gyakran elfelejtjük a csend értékét. Pedig a csend nem üresség, nem hiány, hanem egy teljesség, egy olyan tér, ahol a lélek szabadon szárnyalhat. Képzeld...
Tovább olvasom →A Túlzás Bíbor Fojtogató Virágai
A kertemben burjánzott. Bíbor színben pompázott, sűrű, édes illattal csalogatva. Nem gyom volt, de nem is az a törékeny szépség, amit oly nagyra tartottam. A Túlzás virága volt, és én – naivan, moh...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyán Sárga Fénye
A türelem. Oly sokszor emlegetett, mégis oly nehezen megélhető erény. Mintha a rohanó világ vibráló zajában a lényege is elmosódna, szinte észrevétlenül sikkadva el a pillanatnyi kielégülés, az azo...
Tovább olvasom →A Kontroll Fekete Obszidián Börtöne
A kontroll – egy sötét, tükröződő obszidián kő, melyet saját magunk faragunk. Hisszük, hogy megvéd a zűrzavartól, a kiszámíthatatlanságtól, a fájdalomtól. Pedig valójában börtönné válik, mely elszi...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Opál Színjátszó Ablaka
Talán furcsán hangzik egy spirituális blogban, de ma a kíváncsiságról szeretnék írni. Nem a pletykaéhes, mások dolgába avatkozó kíváncsiságról, hanem arról a tiszta, gyermeki érdeklődésről, amely a...
Tovább olvasom →A Kétely Tejfehér Ködfátyla
Ébredéskor tejfehér köd lepi el a völgyet, és a kétely is ilyen halkan, szinte észrevétlenül kúszik be a szívünkbe. Nem ordít, nem lökdös, csupán finoman ellebegi a bizonyosságot, elmosva a határok...
Tovább olvasom →