Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A megfelelés bronz álarcai
Olyan régóta hordom már, szinte hozzám nőtt. A megfelelés bronz álarca. Hideg, kemény, és bár a külvilág felé tökéletességet sugall, belülről fojtogat. Emlékszem, gyermekkorom napfényes mezőin még ...
Tovább olvasom →A Kontroll Tigrisszem Ketrece
A Tigrisszem kövekkel kirakott ketrec ott állt bennem, régóta. Mindegyik kő a maga helyén, katonás rendben, egyetlen célt szolgálva: a kontrollt. Azt hittem, a biztonságom múlik rajta. Azt hittem, ...
Tovább olvasom →A Kiszámíthatatlanság Akvamarin Hullámai
Az akvamarin, a tenger színe, a folytonos mozgás, a kiszámíthatatlanság ásványa. Olyan, mint az élet maga, egy soha véget nem érő hullámzás. Túl sokáig próbáltam mindent kontrollálni, megtervezni, ...
Tovább olvasom →A Felismerés Krizokolla Patakjai
Oly sokáig kerestem a választ a nagy kérdésekre a csillagokban, a könyvekben, a guruk szavaiban. Figyeltem a bolygók táncát, olvastam a szent iratokat, követtem a bölcsek tanításait. Mindegyikben t...
Tovább olvasom →A Türelem Ametiszt Kertecskéje
Olyan sokszor vágynánk azonnali válaszokra, kész megoldásokra, ragyogó eredményekre. Akarjuk, hogy a vetés pillanatában már virágozzon a kert, hogy a pillangó azonnal előbújjon a bábból. De a termé...
Tovább olvasom →Az Elengedés Lazúrkő Éteri Veleje
Az elengedés... sokszor halljuk, mégis, mintha egy soha el nem sajátítható nyelven szólna hozzánk. Egy gyönyörű, bonyolult dallam, melyet a szív próbál lejegyezni, de a kéz rendre elbotlik a hangje...
Tovább olvasom →A Lemondás Jáde Zöldje
Az ember hajlamos kapaszkodni. Kapaszkodni az elképzeléseibe, a vágyaiba, a megszokottba. Pedig néha a legnagyobb bölcsesség elengedni. A lemondás fájdalma, mint a jáde érintése: hűvös, sima, de mé...
Tovább olvasom →A Megújulás Jáspis Szikrái
A stagnálás nehézkes vízében eveztem. Tudtam, hogy valaminek változnia kell, de féltem elengedni a biztonságot adó, bár már unalmas partot. Aztán egy éjszaka, álmodtam egy hatalmas, vörös jáspis sz...
Tovább olvasom →A Szorongás Ólomkertje
A Szorongás Ólomkertje. Egy hely, melyet mindannyian ismerünk, legalább egy pillanatra. Néha csak egy futó árnyék, máskor pedig vastag falak közé záró erőd. Itt minden gondolat súlyos, minden érzés...
Tovább olvasom →A Felejtés Obszidián Barlangja
Beléptem a Felejtés Obszidián Barlangjába, ahol a homály sűrű lepelként borult a múlt árnyaira. Nem emlékeztem, mi vitt ide, csak a tudat, hogy valami elől menekülök – valami, ami a lelkem mélyén r...
Tovább olvasom →