Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Zaj Gyöngyszínű Csendje
Mindannyian keressük a csendet. Elvonulunk a természetbe, meditálunk, lekapcsoljuk a telefonunkat. Pedig a valódi csend nem a külső zaj elnémításában rejlik, hanem abban a képességben, hogy megláss...
Tovább olvasom →Az Igazság Zöld Smaragdja
A tükörbe néztem, de nem a fizikai valóm tükröződött vissza. Egy mély, ismeretlen szem bámult rám, telis-tele kérdésekkel, vágyakkal, és egy soha el nem múló szomjjal. A szomj az igazságra. Oly sok...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüst Harmatcseppjei
A ragaszkodás néha olyan, mint a borostyán, ami szépségesen befon egy fát, de végül elfojtja. Nem gonoszságból teszi, hanem mert egyszerűen nem tud elengedni. Én is ilyen borostyán voltam sokáig, g...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opálfényű Leple
Oly sokáig hittem, hogy a boldogság egy fix pont, egy elérhető cél, valami, ami a birtokomban lehet, ha elég keményen dolgozom érte. Évekig kergettem ezt a délibábot, miközben a valóság lassan elsz...
Tovább olvasom →Az Elvárások Óceánkék Börtöne
Az elvárások… óceánkék börtönünk. Mély, végtelen víz, mely látszólag szabadságot ígér, ám a valóságban lehúz a mélybe. Megfulladunk benne, anélkül, hogy tudnánk, ki zárta ránk. A szüleink? A társad...
Tovább olvasom →Az Önvádlás Ólom Súlya
Érezted már, ahogy az önvádlás ólomsúlya rázuhan a lelkedre? Mintha egy láthatatlan kéz szorítaná össze a szívedet, és a levegő is nehezen járna. Én igen. Sokáig éltem ebben a fogságban, ahol a múl...
Tovább olvasom →A Hiány Lila Akácvirágai
A hiány. Olyan, mint a lila akác, ami egy elhagyatott udvaron kapaszkodik fel a roskadozó kerítésre. Gyönyörű, illatos, mégis a mulandóság, a veszteség szimbóluma. Évekig éreztem ezt a hiányt, egy ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyöngyház Pillangószárnya
A kertemben ültem, figyelve a pillangókat. Egy apró, sérült szárnyú lepke vergődött a levendula bokorban. Nem tudott repülni, csak kínlódott a földön. Megszántam. Óvatosan a kezembe vettem, s ahogy...
Tovább olvasom →A Bátorság Napfonat Aranypora
Valahol mélyen, a Solar Plexus-ban, ott ahol a Napfonatunk aranyló energiája pulzál, lakozik a bátorság. Nem az a harsány, hősködő fajta, ami kardot ránt és sárkányokat győz le. Hanem az a csendes,...
Tovább olvasom →A Remény Szívszínű Hajnala
A tegnap szürke fátyla még nehezen oszlik a lelkem felett. Úgy érzem, mintha egy láthatatlan súly húzna a föld felé, a bizalom virágai pedig elhervadtak bennem. Pedig tudom, a lélek kertjét folyama...
Tovább olvasom →