Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Obszidián Szárnycsapásai
A remény – sokszor nézzük a felszínt, a rózsaszín álmot, ami elvakít. Pedig a valódi remény nem a könnyedségben, hanem a mélységben születik. Az obszidiánban, a vulkáni üvegben, ami a legmélyebb tű...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Arany Porfelhője
A nosztalgia néha arany porfelhőként száll alá, lágyan bevonva a jelen valóságát. Nem a szomorúság, hanem a melankólia édes íze ez, a tudat, hogy a pillanat múlandó, és minden valaha volt szép emlé...
Tovább olvasom →Az Elengedés Rózsakvarc Szirmainak Tánca
Olyan régóta cipeltem már. Nem is emlékszem, mikor vettem magamhoz ezt a terhet, de a vállam már szinte beleégett a formája. Azt hittem, ez az én sorsom, a kereszt, amit viselnem kell. Egyfajta biz...
Tovább olvasom →A Magány Opál Palástjának Gyöngyszemei
A magány. Sokan kerülik, mint a tüzet, pedig valójában egy gyönyörű, opálos palást, mely rejti a legfényesebb gyöngyszemeket. Nem a rideg elszigeteltség, a kirekesztettség fájdalma az, amiről beszé...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragd Pókhálója
A parkban sétáltam, a Nap éppen aranyporral szórta meg a fákat. Megpillantottam egy idős nőt, aki a padon ült, és egy fiatal pár boldog nevetését figyelte. Arcán árnyék suhant át, valami szívszorít...
Tovább olvasom →A Belátás Zafír Tükre
Az önámítás finom szövete néha olyan vastagra fonja magát körénk, hogy a valóság szikrái alig-alig szűrődnek át rajta. Évek telnek el, s mi élünk a saját magunk által kreált világban, melyben a hib...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Akvamarin Könnyei
A tehetetlenség… egy alattomos érzés. Nem olyan, mint a félelem, ami hirtelen lecsap és lebénít. Nem is olyan, mint a harag, ami forró vörössel perzsel fel. A tehetetlenség hűvös, kékeszöld. Mint a...
Tovább olvasom →Az Önbeteljesítés Topáz Katedrálisa
Az önbeteljesítés sokszor egy távoli, ragyogó katedrálisnak tűnik, melynek topázablakain átszűrődő fényben fürdik az élet. Azt hisszük, oda kell eljutnunk, meg kell másznunk a tornyait, be kell jár...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Borostyán Könnyei
A borostyán, a fák könnye. Ősi gyanta, mely magába zárja a múlt parányi titkait, rovarokat, növényi töredékeket, s néha, úgy érzem, a legmélyebb kiszolgáltatottságunk emlékeit is. Mert mi is a kisz...
Tovább olvasom →A Harag Hematit Ketrecének Rácsai
A harag… egy nehéz, vörös köpeny, mely ólomsúlyként húzza le a vállakat. A hematit köve, melyben a föld mélye forrong, éppúgy magában hordozza a teremtő erőt, mint a pusztítót. Látom magam előtt a ...
Tovább olvasom →